Kördés megint

Nemisbéka megszólításának nem állhatok ellen, a munkában csak azért nem írtam meg, mert meg akartam számolni a szakácskönyveket.

1. Hány szakácskönyved van? Megszámoltam, a polcon harmincöt. Még otthonról van egy pár, amit szeretnék elhozni, a gyerekszakácskönyvek. Pom-pom főz és hasonlók. Persze van még jónéhány gasztroregény, bár hiányos a táram, ahogy nézem, és a receptújságok. Amit mindig elhatározok, hogy most már tényleg nem veszek többet, mert teljesen fölösleges, de mindig befigyel egy-egy. Szerintem a harmincöt egyébként nem olyan magas szám, pláne a 130-akkal összehasonlítva, igaz, ezeket sem használom elég gyakran. Ettől még a harmincöt, mint alacsony szám megengedővé fog tenni a következő beszerzési lehetőségek felismerésekor :))

2. Melyik a három legkedvesebb? A Francia konyha, különös tekintettel arra, hogy dedikált, a Négy alapíz szakácskönyve: Savanyú és a Book of Soups (igaz, ebből kettő van:) a plusz egy a Horváth Ilona.

3. Melyikek várnak beszerzésre? A Silver Spoon biztosan.

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol? Nagyon szeretnék egy mezzalunát, reméltem, hogy a Jézuska esetleg, de nem... Meg vágyom egy kuktára, amit elbír a kerámialapos tűzhely. A WMF-akcióban sajnáltam rá a 15 ropit, persze egy normál kukta ára valahol itt van, nehéz december volt. Ja, és tavaly nyár eleje óta várólistás a raclettesütő. Egy jó nagy, nyolcszemélyes darab.

5. Kedvenc fűszereid? Frissen őrölt szerecsendió, frissen őrölt bors (fel kellett nőni hozzá), zöldfűszerben a bazsalikom, keverékben a provanszi fűszerkeverék, édesebben a szegfűbors.

6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben? Mostanában levest szinte mindig, akkor is, ha tudom, hogy a második nagyját ott fogom hagyni. Húslevest gazdagon, erőlevest tojással, gombalevest, tárkonyos ragulevest, gombalevest. Másodiknak nagyon-nagyon változó, a csirkétől a marháig, vadon át a halig bármit. Kedv- és kínálatfüggő. Ha szárnyasban csak a hagyományosak vannak, akkor skippelem, és keresek valami izgalmasat vagy hagyományost a többi közül. Például harcsapaprikást túrós csuszával. Vagy vadast. Desszert normál esetben kimarad, de ha mégis, akkor gundel palacsinta, mint alapértelmezett. Vagy nem :)

Menjen tovább aubergine-nek, chiliiéscsokinak, valamint dibbuknak.

nemlecsó

Elmondom, mi nem lecsó nekem. Nem lecsó, amiben kaliforniai paprika van. Nem lecsó, amiből hiányzik a paradicsom, viszont van benne sok pirospaprika. És nem lecsó, amiben nagyra van vágva a hagyma is és a paprika is, viszont alig látott paradicsomot és nincs összefőzve rendesen. Ezeket én mind nem kedvelem.

A fentiek a hétvégi étteremben ebédelés kiváltotta morgások. Elsőt Sárváron tapasztaltuk tavaly, másodikat Győrben a hétvégén, a harmadikat meg simán nem kedvelem.

Kukoricás-sajtszószos penne

Mivel a bankkártyánk alaposan kimerült - így jár, aki síelni is készül, áztatni is megy, és bálban is volt -, életbe lépett a mi van itthon? stratégia. Gyorsan kiderült, hogy tészta lesz a nyerő befutó. Méghozzá sajtszószos tészta. Bár volt maggifixes sajtszósz, az egyrészt rangon aluli, másrészt akkor mit írtam volna ide :) Ezért alkottam, végre.

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg reszelt pannónia
  
  
  


• 
  
  
  2 kocka medvesajt
  
  
  


• 
  
  
  1/2 dl fehérbor
  
  
  


• 
  
  
  só, frissen őrölt bors, őrölt szerecsendió
  
  
  


• 
  
  
  fél doboz kukoricakonzerv
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás sárgája
  
  
  


• 
  
  
  25 dkg penne
  
  
  

A tejszínbe dobtam a reszelt sajtot és a kis darabokra vágott macisajtot, majd beleöntöttem a fehérbort, fűszereztem. Amikor rendesen összeolvadtak a sajtok, beledobtam a kukoricát. Összerotyogtattam, elzártam alatta a gázt, és belekevertem a tojássárgáját. A közben megfőtt tésztához kevertem a szószt, és lehetett is tálalni.

Egy pohár 2004-es Nobilis szőlőbirtokról származó tokaji sárgamuskotállyal kísértük.

3 személyes adag

Reggeli gondolatok

Egyrészt, meg kéne végre tanulnom a címkéket használni.

Másrészt, én még nem is mondtam, hogy elindult a gasztroblogok gyűjtemény oldala, a bloGasztro, éljen-éljen!

Tegnap nekiláttam a második fordulós töltött izéknek. Nem lett jó. Finom, de nem olyan, mint kellene, és nem fotogén. Vagy nekilátok mégegyszer, vagy kitalálok valami mást :(

Továbbá gondolkodtam azon, amit nemiske írt, hogy ő nem a hagyományos magyar konyhát viszi. Na, nem ezen gondolkodtam, azt visz ő, amit akar :) én azon gondolkodtam, hogy én milyen konyhát viszek. Azt hiszem, hogy fele-fele konyhát. Próbálkoztam régebben és próbálkozom most is új, modern, nemzetközi receptekkel, vannak visszatérő elemek, vannak egyszeri próbálkozások. Vannak saját kreálmányok is, nyáron leginkább és a levesek terén. És nagy nosztalgia van bennem a gyerekkorom ízei iránt, a klasszikusabb magyar ételek iránt, amit szeretek és át is akarok majd adni a gyerekeimnek. Van még ebben restanciám, meg kell tanulnom a vadast, a töltött káposztát, a krumplis lángost, és még egy csomó dolgot.

Hát ez jutott eszembe. Meg az, hogy kellene inni még egy kávét, és hogy a nővéremék ma szalagos fánkot sütnek, a la Horváth Ilona, úgyhogy ott a helyünk :)

Télvégi Vidító Ital

A helyzet az, hogy rossz kedvem volt. Talán az eső miatt, talán amiatt, hogy órákat kellett várnom a vonatra, talán mert nem találtam hotspotot, talán mert nem sikerült Prich-et meglátogatni. Vagy csak úgy. Aztán a vonatról leszállva jött az ötlet, hogy erre gyógyír lehet egy enyhébb alkoholtartalmú, meleg, édes ital. Kellemes zenével tálalva. És lőn. Beugrottam a boltba narancsléért, és alkottam. Megjegyzem, már a készítés is jobb kedvre derített. És amikor eszembe jutott a reszelő. És a csészém, ami illik az alkalomhoz. Szóval túlélem :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 bögre olcsójános vörösbor, el sem árulom, hogy milyet raktam bele, mert kitagadnak
  
  
  


• 
  
  
  1 bögre 100%-os narancslé
  
  
  


• 
  
  
  cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 csomag vaníliás cukor
  
  
  


• 
  
  
  5 szem szegfűszeg
  
  
  


• 
  
  
  3 szem szegfűbors
  
  
  


• 
  
  
  1 szerecsendióvirág, ha már barátságot kötöttünk a múltkor
  
  
  


• 
  
  
  1 karika citrom
  
  
  


• 
  
  
  kis reszelt citromhéj
  
  
  

A bort és a narancslét összeöntöttem, adtam neki meleget, beledobáltam a többi dolgokat, és majdnem felforraltam. Kicsit habos lett, de kicsire nem adunk.

1 személyes adag

Almás rétes

Hozzávalók:

• 
  
  
  egy csomag réteslap (6 lap)
  
  
  


• 
  
  
  1,5 kg alma
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg porcukor
  
  
  


• 
  
  
  1-2 kávéskanál őrölt fahéj
  
  
  


• 
  
  
  olaj
  
  
  

Az almát meghámozzuk, lereszeljük nagylukú reszelőn. Megszórjuk a porcukorral és a fahéjjal, átforgatjuk, állni hagyjuk. Ha jó sok levet eresztett, kifacsarjuk.

A réteslapokat kettéosztjuk, hármat visszacsúsztatunk a zacskóba, hogy ne száradjon ki. Egy bevizezett, alaposan kifacsart konyharuhára teszünk egy lapot, és kenőecsettel alaposan beolajozzuk. Rárakjuk a következő lapot, olajozunk, majd jöhet a harmadik. Az egyik szélére, egy csíkban elrendezzük a töltelék felét, és jó szorosan (kézzel vagy a konyharuha segítségével) felcsavarjuk, a széleit betömködjük. Kiolajozott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd megismételjük a műveletet a maradék alapanyagokkal. A réteseket oldalt és a tetején megolajozzuk, majd meleg sütőbe toljuk, mondjuk 180 fokra, és szép pirosra sütjük. Melegen felszeletelve, porcukorral megszórva tálaljuk.

A kiindulópont ez a recept volt, én kicsit több almával, viszont dió és zsemlemorzsa nélkül készítettem, mivel azok nem voltak a férfiháztartásban. Azért a zsemlemorzsával való megszórás nem hülyeség.

2 rúd lett belőle

Zöldbabgulyás

A zöldbabgulyás az egyik olyan étel, amit gyerekkoromban állítottam, hogy nem szeretek, de legalábbis mondtam anyámnak, hogy ne főzze már olyan gyakran. De szerettem közben. Olyan nyári étel nekem, a Balatonon ettük sokat, bő lére engedve, kaprosan.

Hozzávalók:

• 
  
  
  40 dkg sertés vagy pulykahús
  
  
  


• 
  
  
  2 hagyma
  
  
  


• 
  
  
  50 dkg zöldbab (én a sárgát szeretem)
  
  
  


• 
  
  
  1 doboz tejföl
  
  
  


• 
  
  
  2-3 teáskanál liszt
  
  
  


• 
  
  
  olaj, só, bors, pirospaprika
  
  
  


• 
  
  
  esetleg paradicsom, paprika
  
  
  


• 
  
  
  kapor
  
  
  

A hagymát kis olajon megpárolom, majd lehúzom a tűzről és megpaprikázom. Rádobom a kisebb kockákra vágott húst, felöntöm egy kis vízzel, sózom, borsozom, ha van otthon, beledobok egy paradicsomot és egy fél paprikát, majd hagyom főni.

Amikor már majdnem megfőtt a pörköltalap, ráborítom a zöldbabot, és felengedem annyi vízzel, amennyi épp ellepi, szükség esetén utánasózom. Ha összefőttek, elkészítem a tejfölből, lisztből és hideg vízből álló habarást, és folyamatos kevergetés mellett a forró gulyáshoz csurgatom. Felforralom, adok hozzá jó sok kaprot, és már lehet is tálalni. Fehér kenyérrel kínálom, az asztlanál még lehet ecettel és/vagy kristálycukorral ízesíteni.

4 adag. Ismereteim szerint anyám találmánya. Aki ennek ellenkezőjét állítja, most szóljon, vagy hallgasson örökre.

Húsleves

Mindig azt hittem, hogy a húsleves, az valami ördöngős misztikum. Nálunk mondjuk, ha jól emlékszem, a családban minden nő tudott normális húslevest főzni, viszont hírlettek olyanok, akik képtelenek erre. Aztán egyszer Lea barátnőm megmutatta, hogy kell. Hát, nem valami bonyolult dolog, és azóta egyszer sem sikerült elrontani. Na jó, egyszer véletlenül csípős paprika került a levesbe, máskor meg túl sok zellert pakoltam bele, és kicsit zöldségesebb íze lett, mint kellett volna.

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 pulykaszárny
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy csomag húsleves-zöldség, azaz sok sárgarépa, kevesebb fehérrépa, fél zellergumó, fél karalábé, petrezselyem, 1-2 levél kelkáposzta, 1 vöröshagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 fej fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  esetleg 1 zöldpaprika
  
  
  


• 
  
  
  10-12 szem feketebors
  
  
  


• 
  
  
  pici sáfrány
  
  
  


• 
  
  
  só
  
  
  


• 
  
  
  őrölt szerecsendió
  
  
  

Persze lehet más húsból is főzni, pulykanyakból, csirkefarhátból, marhahúsból, ahogy tetszik. Most pulykaszárnyat találtunk a boltban.

A húst hideg vízben a bors és a só társaságában felteszem főni. Ha felforrt, lehalkítom, és kb. fél órát főzöm (erősebb húst akár egy órát). Közben megpucolom a zöldségeket, és a fél óra-óra leteltével beledobálom a hús mellé, és vízzel felengedem. Utánasózom, sáfrányt szórok bele és őrölt szerecsendiót, és kis lángon, lefedve főzögetem. Ha minden megfőtt, elzárom, és leszűröm, külön edénybe válogatva a zöldségeket, husit.

Tökmagolajas-fenyőmagos saláta

Történt, hogy még valamikor ősszel elfogyott a tökmagolajam. Életem Első Tökmagolaja. Macska tett függővé, Valaki biztosította az első adagot. Amikor pedig az elfogyott, gyorsan megjegyeztem az üveg formáját és a feliratokat, és elkezdtem keresni, hiába. Végül tegnap, miközben a már szokásossá vált rohanás-hasmenés-leizzadás-remegés kvartettet követve az első utunk a bioboltba vezetett szőlőcukorért (még szerencse, hogy az Árkádban voltunk :) És ha már biobolt, akkor a megszokott kör, nézzük van-e valami intelligens csomagolású tökmagolaj. És jé, volt, meg is vettük. Valaki még ma rámhoza a frászt egyszer, közölte ugyanis, hogy ez melegen sajtolt, és kérdezte, az előző milyen volt. Hát fogalmam sincs, de mindjárt kétségbeestem, hogy biztos nem ilyen, és nem is lesz jó. És akkor tudtam, hogy mi lesz vacsorára. Saláta, tökmagolajal. El is mentünk a Kaisersbe, igaz, citromért és mézért indultunk - mézes hársfatea rulez. És összeállt a vacsorám. Jelentem, a melegen sajtolt tökmagolajnak semmi baja.

Hozzávalók:

• 1/3 zacsi endíviamix


• 2 piros retek


• fél paprika


• 2 újhagyma


• 5 nagyobb szem koktélparadicsom


• 2 dkg fenyőmag


• tökmagolaj


• vegeta


• bors

Két legyet egy csapásra - kalóriaszegény desszert

Nagyon izgultam :) Mindjárt a meghirdetéskor - amit lehet, hogy sosem veszek észre, ha nemisbéka kartársnő fel nem hívja rá a figyelmem, mentségemre legyen szólva, dolgos hétköznapjaimat éltem, szóval mindjárt meghirdetéskor járni kezdett az agyam, és pörögtek a szakácskönyvek. Illetve csak két szakácskönyv, a Négy alapíz szakácskönyve - édes és a Francia konyha. Télieset szerettem volna, narancsosat vagy fűszereset. Aztán a Francia konyhában rábukkantam a tutira, onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy ez kell nekem. Egyszer be is szereztünk 12 db körtét, ami aztán kettő híján megrohadt itthon, végül természetesen az utolsó pillanatban készült el a mű.

Fűszeres borban buggyantott körte

Hozzávalók:

• 
  
  
  4 nagyobb körte (4X110 kcal)
  
  
  


• 
  
  
  1 liter bordói bor, az enyém soproni kékfrankos (7X74 kcal)
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg cukor (380 kcal)
  
  
  


• 
  
  
  6 szem szegfűszeg
  
  
  


• 
  
  
  2 szerecsendióvirág
  
  
  


• 
  
  
  1 karika citrom
  
  
  

A körtéket meghámoztam krumplihámozóval, de vigyáztam, hogy a száruk megmaradjon. A bort, szegfűszeget, szerecsendióvirágot és a citromkarikát forrni tettem fel, és amikor felforrt, belerakosgattam a körtéket. Lassú tűzön fél órát főztem őket, közben háromszor vagy négyszer megforgattam, hogy mindenhol érje a körtéket a bor. A fűszeres lében hagytam őket langymelegre kihűlni, ekkor tálaltam. Hogy még jobb legyen nekünk, a bort nem küldjük pocsékba, hanem mellé kínáljuk, nagyon finom, de így a kalóriamennyiség alaposan megnő...

Utólag kiszámolva, ha egy ember egy körtét eszik, és csak egy deci fűszeres bort kortyol el mellé, pont 400 kcal-ban áll meg a történet.

A receptet Joanne Harris és Fran Warde: Francia konyha c. remekművéból merítettem

Provanszi sült camembert

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 camembertkorong
  
  
  


• 
  
  
  3-4 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  provanszi fűszerkeverék
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál olivaolaj
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál száraz fehérbor
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt vegyesbors
  
  
  


• 
  
  
  alufólia
  
  
  

A fokhagymákat megpucoltam és hasábokra vágtam. A camemberteket beluggattam egy hegyes késsel, és a lukakba dugdostam a fokhagymahasábokat. Megszórtam provanszi fűszerkeverékkel és daráltam rá borsot, majd egy jó nagy alufólialapra helyeztem fejjel luggatott oldalával lefelé. Az alufóliát előtte megkentem kicsit olajjal. A másik oldalát is borsoztam, fűszereztem, öntöttem rá 1-1 kanál fehérbort és fél kanál olivaolajat. Az alufóliát eligazgattam, hogy szellősen körbevegye a sajtot, a tetejére is szabtam kalapot, majd 190 fokos sütőbe tettem őket. 15 perc után levettem a tetejüket és még 4-5 percet kaptak.

Görögsalátával kínáltam, és magos barna zsömlével.

Állítólag ez két személyes adag, szép is egy egész sajtot kirakni, de szerintem inkább 3 emberes. Stahl-recept ez is.