Quiche-okos

Quiche - ejtsd: kis. Francia sós sült pite, nagyjából így lehetne leírni, alul finom porhanyós vajas tészta, aztán többnyire zöldséges töltelék egy tejszínes-tojásos-sajtos szósszal összesütve, ennek eredményeképp többnyire jól szeletelhető pitét kapunk. Érdemes nekifutni, mert szuperül variálható a tölteléke attól függően is akár, hogy mi van a kamránkban-hűtőnkben, vagy attól, hogy mit szeret a család vagy a várt vendégek. Lehet vegetáriánus, lehet zöldségtelen, készülhet halas töltelékkel, a lehetőségek tárháza kb végtelen. És szerintem egy vendégségben elég nagyot lehet vele virítani :)

Tészta

A tésztája tehát egy vajas tészta. Kipróbáltam, kiválóan működik teljes kiőrlésűként is, a szokásos 2/3-1/3-os arányt betartva. Én ezzel az aránnyal dolgozom mostanában:

20 dkg liszt

10 dkg hűtőhideg vaj

1 tojás sárgája

fél tk só

3 ek jéghideg víz

Ha teljes kiőrlésű a cél, akkor pedig:

13 dkg teljes kiőrlésű liszt

7 dkg fehér liszt

10 dkg hűtőhideg vaj

1 tojás sárgája

fél tk só

3 ek jéghideg víz

A vaj és a víz hidegsége fontos. Stahl Judittól tanultam, hogy érdemes azzal kezdeni a hadműveletet, hogy egy kis poharat félig engedünk hideg vízzel, és betesszük a mélyhűtőbe. Mire a többi hozzávalót kimérjük-odakészítjük, pont jól lehűl majd. Én robotgéppel / food processorral dolgozom, de természetesen össze lehet gyúrni kézzel is. A megadott mennyiségeket egyszerűen a robotgépem műanyag késsel ellátott aprító jellegű aljába teszem, és kb 1 perc alatt majdnem kész tésztát kapok. Ekkor kiborítom a konyhapultra, és kézzel összegyúrom, itt már kell neki a kéz melege. Egyéb esetben tehát simán össze kell gyúrni, igyekezzünk nem sokáig masszírozni a tésztát, hogy ne olvadjon meg nagyon benne a vaj. 

A hűtés: minden egyes quiche recept, mint valamirevaló vajas tészta recept azt mondja, hogy ha összeállt a tészta, folpackba csomagolva tegyük be a hűtőbe. Én nem teszem ezt. Annyit, de annyit mérgeskedtem a túlhűlt, törékeny, kezelhetetlen tésztával, hogy nem vagyok erre hajlandó. Minden bizonnyal úgy lesz finom / úgy lesz az igazi. Ti nyugodtan próbálkozzatok vele, én már nem teszem, 15 év aktív quiche-ezés után. 

Tehát ha az én tésztám összeállt, én gyirsgyors próbálom lisztezett felületen akkorára nyújtani, ami majd beborítja belülről a piteformámat. Át is teszem a formába, ha eltörött, összenyomkodom, ha nem elég nagy, már csak a formában nyomkodom megfelelő méretűre. Zen! Ne idegeskedjünk.

Én ezen a ponton teszem be a hűtőbe pitetálastul, amíg bemelegszik a sütő. A sütőt 190 fokra fűtöm fel, ezt majd visszább kell venni, ha a töltelék is belekerül!

Vakon sütés: nem tudom, miért hívják így. De a tésztát elő kell sütni, mielőtt a töltelék rákerülne. A tésztára fektetek egy nagyobb darab sütőpapírt, és telerakom sütőgolyóval. Babot vagy lencsét is lehet erre a célra használni, aztán már ne akarjuk megfőzni, hanem használjuk a jövőben is vakon sütésre. A sütési idő kb 15 perc. Ha lejárt, a sütőpapírt a sütőbabokkal együtt kiemeljük, és jöhet a töltelék.

Töltelék

Ahogy feljebb írtam, a töltelék bármi lehet. Említés szintjén: hagyma félkarikára vágva, maradék újhagymaszár, póréhagyma, zölborsó, gomba, brokkoli, cukkini, bacon, sonka, füstölt lazac, makréla, kapribogyó, spenót. Ezeket többnyire meg szoktam párolni, só-bors, más nem is kell bele. A mennyiséget nehezebb általánosan meghatározni, ne töltse meg majd nagyon a piteformánkat:)

Öntet

A töltelékre tejszínes-tejfölös-tojásos-sajtos elegy kerül. Ne ijedjünk meg, mire megsül a quiche-ünk, a folyékony elegy csodálatosan összesül, és egy puha, remegős valamivé válik. Egy jól bevált arány ehhez:

2 vagy 3 egész tojás, és a tészta készítésénél fel nem használt fehérje pluszban
1 dl tejszín
1,5 dl zsíros tejföl
2 maréknyi reszelt sajt
só, bors, zöldfűszer

Zöldfűszernek én provence-i fűszerkeveréket használok, az is francia, és jól kiegyensúlyozott ízei vannak. És egyébként is, mindig eszembe jut sok szép emlék a fűszerkeverékkel és Provence-al kapcsolatban, ahol már volt szerencsém háromszor is nyaralni. 

Az öntethez a fenti hozzávalókat nemes egyszerűséggel összekeverjük.

Pite összeállítása

Az elősütött pitetésztára halmozzuk a tölteléket, majd ráfolyatjuk az öntetet. Picit érjen az öntet a tészta teteje alá. Visszatoljuk a sütőbe, levesszük a hőmérsékletet kb 160 fokra, és kb 25 perc alatt megsütjük. Akkor van kész a quiche, ha a formát enyhén megrázva a lötty már nem akar kilötyögni, hanem remeg szépen.

Érdemes megvárni, míg kicsit kihűl, így jobban is szeletelhető, és finomabb is. 

Süssetek egy kis quiche-t, jó lesz nektek! 

Korábbi quiche receptjeim

Spenótos-szardellás

Spenótos-fetasajtos

Gombás-répás-póréhagymás

Cukkinis-fetasajtos

Zöldborsópürés

Póréhagymás-makrélás fussili / zöldborsólisztes penne

Döbbenten láttam a menüterv rögzítésekor, hogy még sose blogoltam le ezt a receptet. Pedig elképesztően jó, és ebben a formában még a halat is megeszi az egész család. Most kétféle tésztával készítettem, a kevésbé egészséges durum fussilivel a családnak, és borsólisztes pennével nekem. Gyors vacsorának is kiváló választás.

Hozzávalók 5 adaghoz:

1 ek olívaolaj 

3 szál póréhagyma fehér része 

2 doboz makrélakonzerv (az egyiknek az olaját is felhasználtam)

2 dl (laktózmentes) tejszín

3 dkg reszelt parmezán

só, bors

30 dkg fussili tészta

8 dkg zöldborsólisztes penne tészta

Egy nagyobb és egy kisebb lábosban vizet tettem fel melegedni a tésztáknak.

A póréhagymát felkarikáztam, és az olívaolajon közepes hőmérsékleten párolni kezdtem, kevés sót szórtam rá. A makrélát leszűrtem, az egyik konzerv olaját is a póréra öntöttem, a másiktól megváltam. Egy müzlistálban villa segítségével enyhén összenyomkodtam a haltörzseket. 

Közben a vizek felforrtak, a tésztákat megfelelő idő alatt megfőztem, leszúrtem. 

Amikor megpárolódott a póréhagyma, hozzátettem a makrélát, majd felöntöttem a tejszínnel, borsoztam és belekevertem a reszelt parmezánt is. Rottyantottam rajta egyet, és a kész tésztákra arányosan elosztottam a ragut. 

Fitt almás pite

Ősz van, alma van, almáspite szezon van. És bár nagyon szeretem a Horváth Ilona almás béles receptjét, most felcsaptam a gugli barátomat, és kerestem egy másik receptet. Olyan képet kerestem, ahol az almás réteg is vastag, és a tészta se vékony. Aztán persze egészségesebbre alakítottam, hogy én is ehessek belőle. Kompromisszumos lett, mert ez így ebben a formájában nem férne bele a 160 g-os diéta elveibe, de mégis, olyanná formáltam, hogy ha eszek belőle két kis szeletet, azért ne akadjon fent egy dietetikus szeme se, na meg a család is megegye. Sajnos az almás pitére is igaz, hogy ami jó, az nem egészséges :) Egy szónak is száz a vége, a liszt fele teljes kiőrlésű, és bár cukor is van benne, csak a tésztában, és ott is a felére csökkentve, a töltelékben eritrit van csak. Szerintem ez egy ésszerű kompromisszum, na. A recept maradós, mindenki falta.

Hozzávalók a töltelékhez:

1,5 kg alma
2 evőkanál eritrit
1 tasak vaníliás pudingpor

őrölt fahéj és szegfűszeg

Hozzávalók a tésztához:

200 g fehér liszt
200 g teljes kiőrlésű búzaliszt
80 g porcukor
80 g eritrit
150 g puha vaj
6 g sütőpor
180 g tejföl
1 csipet só

valamint 2-3 evőkanálnyi zsemlemorzsa a tészta szórásához.

Először a tölteléket készítettem el. Az almát megszabadítottam a magházától, és héjastul lereszeltem. Az eritrittel és a fűszerekkel megpároltam, majd a végén belekevertem a pudingport és hűlni hagytam. 

Mikor a töltelék langyosra hűlt, bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, és nekiláttam a tésztának. A hozzávalókat kimértem, a robotgépemmel 95%-os készültségűre kevertettem, majd a konyhapultra borítottam és kézzel összeállítottam. A tésztagombócot kétfelé szedtem, az egyik felét téglalap alakúra nyújtottam, és szilikonlappal bélelt tepsibe tettem át. Megszórtam a zsemlemorzsával, majd rásimítottam a kihűlt almás tölteléket. Kinyújtottam a tészta második felét is, ráemeltem a töltelékre, és megszurkáltam a tésztát egy villával. Sütőbe toltam és 30 perc alatt megsütöttem. Kihűlve lehetett igazán jól szeletelni, és másnapra lett nagyon finom, amikor a töltelék és a tészta szépen összebarátkoztak egymással. 

Fehér kenyér

Kenyeret sütni a hülye is tud. Haha. Nem mintha én gyakran sütöttem volna a COVID-19 cukiság előtt, talán csak egyszer vagy kétszer. Kalácsot persze igen, meg mindenféle édes kelttésztát, de a kenyér, az valami szent tehén volt eddig. Aztán karanténilag nem kívántunk annyira boltba járni, úgyhogy szépen kerestem egy kenyérreceptet (nekem még szárított élesztő is jutott!), és köszönöm, egyelőre maradok is ennél. Kívül ropogós, belül csudapuha, frissen isteni illatos, ennél több nem kell, ha klasszikus fehér kenyérről van szó, márpedig. Most már mindenesetre tudok kenyeret sütni, a karanténba záródást azért kihagytam volna mindannyiunk életéből.

A vicc, hogy az eddigi egyik legszebb kenyerem készült a leghányavetibb módon, a tészta túl lágy lett, a bevágás emiatt összenőtt rajta, és repedéssé avanzsált, és a vízzel lekenést is elfelejtettem, erre nem átallott szép lenni a végére.

A recept egyébként ugyanaz, csak klasszik verzióban, mint a teljes kiőrlésű cipónál, mondhatnám, ez az egy_sima párja.

Hozzávalók:

50 dkg sima fehérliszt (nekem BL55 van)
1 csomag vagy 3 teáskanál szárított élesztő
1 teáskanál cukor (enélkül is működik, de nekem szebbek-jobbak lettek cukorral)
2 evőkanál olaj
1 nagy púpozott teáskanál só
kb. 3-3,5 dl meleg víz

A fenti hozzávalókat ebben a sorrendben belemérem a tálba, aztán a robotgép dolgozik, dagasztás indul Ha kevés a víz, icipicit pótolom, ha túlhigítottam, és ragad, még egy evőkanál liszttel megküldöm. 5-8 perc alatt a kenyértészta szépen összeáll egy tésztagolyóba. Ekkor vagy átteszem a tupperes kelesztőtálba, vagy csak letakarom egy konyharuhával. Kb. 40-45 perc alatt szépen megnő és jó szellős lesz a kenyértészta. Lisztezett felületre borítom, kicsit megpaskolom, és cipó/kenyér formára formázom. Illetve, sokszor még csak ezt sem, kiemelem a tésztát a tálból, kézben formázom és egyből teszem a sütőpapírral bélelt ovális vagy kerek jénai tálba. 2-3-4 helyen egy éles késsel bevágom, vagy keresztet vágok bele. Lefedem egy tiszta konyharuhával, és ismét a duplájára hagyom nőni. Kb 10 perc után már a sütőt is bekapcsolom 200-210 fokra, mikorra bemelegszik, a kenyér szépen megkel. A sütőbe tevés előtt a kenyérkémet jó alaposan lekenem vízzel (ettől lesz ropogós a héja). 30-35 perc alatt készre sütöm. 

Banános-csokis gofri (egy sima, egy fordított)

Egy régi ismerősöm kérdezte pár héttel ezelőtt a facebookon, hogy én is többfelé főzök-e. Hiszen a férjem laktózérzékeny, én meg inzulinrezisztens vagyok. Rávágtam, hogy nem, de valójában sokszor előfordul, hogy egy-egy finom fogásnak elkészítem az IR barát változatát. Is. :) Kifejtve ez úgy van, hogy a főételek alapvetően IR baráttá vannak alakítva nálunk, ameddig csak lehetséges. A nokedlitészta 70% mindig teljes kiőrlésű (a tojásos nokedliben is), a főzelékek is teljes kiőrlésű liszttel készülnek, a leves sűrítése is tk, ha szükséges rántani vagy habarni, bár igyekszem ettől eltekinteni. Elég jól viseli a család, bár amikor legutóbb finomfőzeléket főztem, amit amúgy szeretnek, megkaptam, hogy ez nem finom, mert egészséges liszttel készült. Hát ja, a bioboltos liszt még annál is olyanabb :) De karanténban nem válogatunk ugye, örülünk neki, ha találunk bármilyen lisztet. Vannak azok az ételek persze, amik nem formálhatók IR baráttá, például egy krumplifőzelék vagy egy krumplis tarhonya, hát az nem fog menni. Ilyenkor vagy megszakítom a diétát fél órára, hehe, vagy egyszerűen nem eszek belőle. Na de, vannak az édességek és a péksütik. Arról kevésbé fogok lemondani! És akkor jön a kétfelé sütés, igen. Ebből lesz az én új rovatom, amit már jól kigondoltam, hogy megosztok veletek, azaz megmutatom egy-egy étel (várhatóan sütemény) klasszik fehérlisztes-cukros és annak nem sokkal kevésbé élvezhető cukormentes-egészséges lisztes barátját. Ezzel azt szeretném megmutatni a té nagyközönségnek, hogy nem nagy ördöngősség egy-egy hagyományos étel egészségesebb változatban való előállítása. Amit tudni kell, hogy én nem küzdök varázslisztekkel, se mungóbabcsíralisztes, se barna rizslisztes vagányságokra ne számítsatok, ha ilyet kerestek, léci lapozzatok másik blogokra. Nekem erre nincs se idegzetem, se pénztárcám, se időm. Az én kamrámban a sima fehérliszten kívül tk rozsliszt és tk búzaliszt található, köszönöm, ezekkel kiválóan elvagyok (oké, zabliszt is van, néha még azzal is próbálkozom, de az egyik kiérzi az ízét, a másiknak fáj tőle a hasa). 

Ennyi bevezető után talán egy recept is következzen, ugye. Most akkor mondom a sima és az "egészséges" verziót sorban egymás után, ma úgy készült, hogy mindkettőt párhuzamosan kevertük a kisebbik gyermekkel. Egy helyett két tál kell hozzá, és minimálisan több idő a külön mérések miatt, nekünk ennyit igazán megér ez a történet.

Ez a sima

Ez pedig a fordított

Hozzávalók a "sima" változathoz:

• 1 banán leturmixolva
• 1,2 dl (laktózmentes) tej
• 1 tojás
• 5 dkg olvasztott vaj
• 2 dkg cukor
• 1 bögre fehér búzaliszt
• fél evőkanál sütőpor
• 2 evőkanál keserű csokis tortadara

Hozzávalók a "fordított", azaz IRbarát változathoz:

• 1 banán leturmixolva
• 1,2 dl (laktózmentes) tej
• 1 tojás
• 5 dkg olvasztott vaj
• 3 dkg eritrit
• 1/4 bögre fehér búzaliszt, 3/4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• fél evőkanál sütőpor
• 2 evőkanál cukormentes keserű csokis tortadara (ha van otthon, nekem szokott lenni, de most elfogyott)

A banánt leturmixoltam (itt mondjuk az IR barátság kezd megbukni sajnos), összekevertem a tejjel, majd belekevertem a tojást és az olvasztott vajat. Hozzátettem a cukrot / eritritet, majd a sütőporral vegyített lisztet. A legvégén belekevertem a tortadarát is. Vajjal kikent gofrisütőben megsütöttem a gofrikat, ki-ki ízlése szerint ette magában, nutellával, cukormentes nutellaféleséggel vagy tejszínhabbal. 

A receptet a Rupáner-konyha blogon találtam.

Egyszerű teljes kiőrlésű cipó

A cipó esetemben a kenyér formájára utal, semmiképp nem arra, hogy nem felel meg összetevőit tekintve a teljes kiőrlésű kenyér követelményeinek. Inzulinrezisztenciában is bátran fogyasztható, ráadásul egyszerű és finom is, pláne frissen sütve. Idő, az kell hozzá persze, mint minden kelt tésztához, de karantén idején simán működik, hogy reggeli után pikkpakk belemérem a gépem táljába (3 perc), ő eldagasztja, amíg én megiszom a második kávém, aztán a kenyér keleget magában, aztán megformázom (2 perc), végül lekenem vízzel és sütőbe rakom (1 perc). Frissen sütve még melegen, puha vajjal megkenve abbahagyhatatlan, ez esetben ne akarjuk számolni a szénhidrátokat, se a kalóriát...

Aki hagyományos, sima fehér kenyérre vágyik, megtalálja egy_sima párját a linkre kattintva. 

Hozzávalók: 

• 40 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt vagy 20 dkg tk rozsliszt és 20 dkg tk búzaliszt
• 10 dkg sima fehérliszt (nekem BL55 van)
• 2 púpozott teáskanál búzasikér
• 1 csomag szárított élesztő
• 2 teáskanál cukor (enélkül is működik, de nekem szebbek-jobbak lettek a cukorral)
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy púpozott teáskanál só
• kb. 3 dl meleg víz (néha picit kevesebb is elég)

Gyakorlagilag annyi a dolgom, hogy a fenti hozzávalókat ebben a sorrendben belemérem a tálba, aztán dagasztás indul (god bless Kitchen Aid forever), 8-10 percig küzd, ha kevés a víz, icipicit pótolom, ha túlhigítottam, még egy evőkanál liszttel megküldöm. Amikor szépen bedagasztotta kis barátunk a tésztát, átteszem a kelesztőtálba (ez el is hagyható, szépen megkelne az a másikban is, de akkor minek van tupperes drága kelesztőtálam, ha nem használom?). Szóval rácsukom a fedelét, és nem hiszem el, hogy amikor lerúgta magáról, addigra a kenyér megkelt :) nem, még hagyom kelni, nem, nem kel túl ez a tészta, eddig még egyszer sem tette. Na de, ha már jó nagyra megnőtt és jó szellős a kenyértészta, akkor lisztezett felületre borítom, kicsit megpaskolom, és cipó/kenyér formára formázom. Sütőpapírral bélelt ovális vagy kerek jénai tálba bele is teszem, és 2-3-4 helyen egy éles késsel bevágom. Lefedem egy tiszta konyharuhával, és ismét a duplájára hagyom nőni. Amikor már jónak látom szinte, bekapcsolom a sütőt 200-210 fokra, és a sütőbe tevés előtt a kenyérkémet jó alaposan lekenem vízzel (ettől lesz ropogós a héja). 30-35 perc alatt készre sütöm.