Külföldre szakadt kislányok száját ha elhagyja, hogy "anya, úgy ennék egy kakaós csigát", azt bizony tettek kell, hogy kövessék. Én kelt tészta esetében nehezen vagyok elmozdítható a családi kalácsreceptünktől, egyszerűen szeretem és EZT szeretem, és minek próbálkozzak bármi mással. Ez most egy fél adag családi kalács (jó, megengedő módon egy egész tojást tettem bele 1,5 tojássárga helyett). A know-how-t pedig ellestem nagyjainktól.
Hozzávalók egy kisebb adag tésztához:
25 dkg liszt
5 dkg cukor
2 dkg élesztő
1-1,5 dl tej
1 egész tojás
4 dkg vaj
A kenéshez:
3 dkg olvasztott vaj
porcukor
holland kakaópor
Továbbá:
vaníliás cukros tej, kb. 1,5 dl
Az élesztőt a meleg, de nem forró tejben és egy teáskanál cukorral felfuttattam. A robotgép táljába tettem a lisztet, a cukrot (amiből elvettem az egy kanálnyit) és a tojást. Hozzáadtam az élesztős tejet, és lassú fordulaton dagasztani kezdtem. Mikor már kezdett összeállni a tészta, akkor adtam hozzá az olvasztott vajat. Megvártam, míg a dagasztó szép kelttésztagombóccá keveri az anyagot (ha túl lágy a tészta, egy kevés liszt, ha kemény, minimális tej kell hozzá). Lefedtem, és kelni hagytam úgy 50 percig-óráig.
Az idő leteltével elkezdtem kinyújtani a tésztát. Igyekeztem téglalap alakúra nyújtani. Megkentem az olvasztott vajjal, majd alaposan megszórtam porcukorral (szitálva), utána pedig a kakaóval (szintén szitálva). A cukrot ne sajnáljuk:) Szorosan feltekertem a tésztát, és éles késsel másfél ujjnyi vastag karikákat vágtam a tésztából. Szépen egymás mellé rakosgattam a legnagyobb tepsimben, amibe előzőleg a szilikonlapot elhelyeztem. Nem kell szorosan, de túl távol se, én szerettem volna, ha belefér egy adagba, és akkor sincs semmi, ha a kelés-sülés közben összenőnek. További 30 percig hagytam kelni a csigákat.
Közben bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, és a kelési idő elmúltával ebbe toltam be a tepsit. 20 perc alatt megsültek a csiguszok. A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy fél zacsi vaníliás cukrot. A sütőből való kivétel után közvetlenül meglocsoltam a csigákat a vaníliás tejjel, és már csak a kihűlést kellett kivárni.