Illókeksz

Megtalált ez a recept valahogy. Mondhatnánk, nemisbéka nyila eltalált :) mert az úgy volt, hogy az anyai (mostoha)nagypapám rendszeresen sütött nap, hold és csillag alakú kekszeket. Ilyen egyszerű kekszre emlékeztem, egyszerű, de nagyon finom, néha barnásabbra sült darabokra. Sajnos a recept elveszett, és már nincs is kit megkérdezni róla. És akkor jöttek ezek a madárkák, és én egyből azt gondoltam, hogy valami ilyet keresek. Nem tudom, hogy ilyen volt-e, de nekem mostantól nemisbéka illókeksz receptje alapján készül Papi égitestes sütije. Nem mintha elfelejtettem volna, a fülembe cseng a nevetése, a horkolása, emlékszem, amikor szaladt a kalapja után utcákon át a szélviharban, hogy megtáncoltatott a szalagavatómon, de így még tovább velem lesz. Jó, hogy megtaláltam ezt a receptet. Természetesen ezekkel a formákkal szaggattam ki (meg azért készült nyulas és mókusos is, mégiscsak tavasz van).

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg vaj
29 dkg cukor
1 zacskó vaníliás cukor
1 ek brandy vagy grand marnier vagy limoncello 
1 csomag sütőpor
2 tojás
3 vagy 4 tojás sárgája
csipet só

A sütőt bekapcsoltam 170 fokra.

Az összes hozzávalót a robotgép táljába tettem, aki helyettem szépen összeállította a tésztát. Nekem nyújtáskor még egy kicsit kellett lisztezni. Öklömnyi darabokat kivéve belőle, alaposan lisztezve kinyújtottam a tésztát úgy 2-3 milliméternyire, majd kiszaggattam a formákat. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket, nem túl szorosra, és 8-10 perc alatt megsütöttem. Ha barnul a széle, gyorsan ki kell kapni. Jó nagy adag lett!

Fehércsokis-mascarponés csokitorta

9 éves lett a lányom, elég hihetetlen, mégegyszer ennyi, és nagykorúnak nyilváníthatjuk:) A tortát már együtt találtuk ki, ő kérte, hogy legyen csokitorta, én javasoltam a fehércsokis krémet, ő elfogadta. Ilyen a jó megrendelő-kivitelező kapcsolat. A tészta elkészítésében segített is végig, a krémet már rám hagyta, addigra ajándékott bontott, és igen lelkesen ragasztgatta a bizéket a diamond paintinges kulcstartójára.

A tészta Nigellát dícséri, a krémet én álmodtam meg még korábban, most csak előkaptam és újráztam.

Hozzávalók a csokis tésztalapokhoz:

20 dkg vaj
2,5 dl forró víz
5 dkg cukrozatlan kakaópor
10 dkg barna cukor
12 dkg kristálycukor
1 zacskó vaníliás cukor 
22,5 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
2 nagy tojás

Hozzávalók a krémhez:

4 dl hideg tejszín

1 doboz mascarpone (25 dkg)
10 dkg porcukor
2 csomag zselatin fix
12,5 dkg fehér csoki

A tésztához: bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, a 22 cm-es tortaformát kivajaztam.

A vajat 4 részre vágtam, egy nagyobb lábosban (nem tévedés!) elkezdtem felolvasztani. Közben a vízforralóban vizet forraltam, majd ebből a 2,5 dl-t a vajra öntöttem. Hozzáadtam a barna- és a fehér cukrot, valamint a vaníliás cukrot, és a kakakóport. Addig hagytam a meleg lapon, amíg nagyjából összeolvadtak. Ekkor lehúztam, és öt percig hűlni hagytam. Kimértem a lisztet, hozzákevertem a sütőport és a szódabikarbónát. Egy másik tálban villával enyhén felvertem a tojásokat. Az öt perc leteltével a kakaós elegyhez kevertem a tojásokat (keverni kell, nehogy a meleg massza összehúzza), aztán mehetett bele több részletben a liszt is. Csomómentesre kevertem, ekkor a tészta készen is volt, nem egy hagyományos mód, az biztos. A tészta harmadát (én mérleggel mértem az egyszerűség kedvéért, úgy 33 dkg-ot) a tortaformába öntöttem, aztán 17 perc alatt megsütöttem. Ezt ismételtem még kétszer. A megsült tortalapokat sütőpapírra tettem, hogy le ne ragadjanak, ott hagytam kihűlni.

A krémhez először felolvasztottam a fehércsokit a mikróban. A mascarponéhez kevertem a porcukrot, majd a kihűlt csokit is. A tejszínt elkezdtem nem túl erős fordulaton felverni, kicsit később hozzáöntöttem a zselatin fixet, és felvertem teljesen. Óvatosan, több részletben hozzáforgattam a mascarponés krémet.

Utána már csak az összeállítás volt hátra, aztán a gyertya, a kívánás, az elfújás és a fogyasztás💝

Kinder pingui házilag

Kegyetlen finom, pont mint a bolti, habkönnyű kakaós piskótalapok között pihepuha, nem túl édes mascarponés krém, és egy roppanós csokiréteg. Épp csak tudjuk, mi van benne, nem mondom, hogy egészséges, de legalább nem adalékanyagolt finomság. Elfogyott az utolsó morzsáig, természetesen!

Hozzávalók a kakaós piskótához:

4 tojás
14 dkg cukor
6 ek olaj
1/2 tk sütőpor
9 dkg liszt 
4 dkg holland kakaópor

Hozzávalók a krémhez: 

20 dkg mascarpone

3 dl habtejszín

8 dkg porcukor

1 csomag zselatin fix

Hozzávalók a csokibevonathoz:

15 dkg étcsokoládé

9 dkg vaj

1 ek olaj

Először a piskótalapnak álltam neki. A sütőt bekapcsoltam 170 fokra. A tojásokat szétválasztás nélkül beleütöttem a robotgép keverőtáljába, majd hozzátettem a cukrot is, és a legnagyobb fokozaton jó 7-8 percig vertem. Ekkorra szép fehér, habos elegyet kaptam. Közben kimértem a lisztet, kakaóport és a sütőport hozzájuk kevertem, majd kétkanalanként adagolva, spatulával keverve a tojáshabhoz kevertem. A legnagyobb tepsit sütőpapírral béleltem, ráborítottam és elegyengettem rajta a kakaós masszát, majd a sütőbe toltam. 11 perc alatt meg is sült. Kivettem, és hagytam teljesen kihűlni. 

A krémhez először felvertem kissé a tejszínt, aztán hozzáadtam a zselatin fixet és egészen felvertem. A mascarponéhez kevertem a cukrot, aztán óvatosan összeforgattam a tejszínhabbal. 

A teljesen kihűlt piskótalapot kettévágtam, megkentem a krém felével, szépen elegyengettem, igyekeztem egészen elsimítani a krémet. Kb. fél órára a hűtőbe tettem, addig elkészítettem a csokiszószt. A csokit megolvasztottam a mikróban, majd a vajat is, de csak annyira, hogy nagyon puha legyen, ne folyjon. Összekevertem az olvasztott csokival, és belekevertem az olajat is. Kivettem a sütit a hűtőből, és a csoki kb egyharmadát ráegyengettem, folyamatosan kenve-eldolgozva rajta. Vissza a hűtőbe, újabb 20 percre. Ekkor elegyengettem rajta a krém második felét, majd rátettem a második piskótaréteget. Ismét a hűtőbe küldtem, ezúttal 2 órára. Felmelegítettem a csokit, hogy újra folyós legyen, és eloszlattam a süti tetején. Még egy hűtés, és már kész is a házi kinder pingui. Szeletelni felmelegített késsel érdemes.

Az eredeti receptet Colors in the Kitchen blogján fedeztem fel, Isten tartsa meg a jó szokását, hogy ilyeneket írogat:)

Kakaós csiga

Külföldre szakadt kislányok száját ha elhagyja, hogy "anya, úgy ennék egy kakaós csigát", azt bizony tettek kell, hogy kövessék. Én kelt tészta esetében nehezen vagyok elmozdítható a családi kalácsreceptünktől, egyszerűen szeretem és EZT szeretem, és minek próbálkozzak bármi mással. Ez most egy fél adag családi kalács (jó, megengedő módon egy egész tojást tettem bele 1,5 tojássárga helyett). A know-how-t pedig ellestem nagyjainktól. 

Hozzávalók egy kisebb adag tésztához: 

25 dkg liszt
5 dkg cukor
2 dkg élesztő
1-1,5 dl tej
1 egész tojás
4 dkg vaj

A kenéshez:

3 dkg olvasztott vaj
porcukor
holland kakaópor

Továbbá:

vaníliás cukros tej, kb. 1,5 dl

Az élesztőt a meleg, de nem forró tejben és egy teáskanál cukorral felfuttattam. A robotgép táljába tettem a lisztet, a cukrot (amiből elvettem az egy kanálnyit) és a tojást. Hozzáadtam az élesztős tejet, és lassú fordulaton dagasztani kezdtem. Mikor már kezdett összeállni a tészta, akkor adtam hozzá az olvasztott vajat. Megvártam, míg a dagasztó szép kelttésztagombóccá keveri az anyagot (ha túl lágy a tészta, egy kevés liszt, ha kemény, minimális tej kell hozzá). Lefedtem, és kelni hagytam úgy 50 percig-óráig.

Az idő leteltével elkezdtem kinyújtani a tésztát. Igyekeztem téglalap alakúra nyújtani. Megkentem az olvasztott vajjal, majd alaposan megszórtam porcukorral (szitálva), utána pedig a kakaóval (szintén szitálva). A cukrot ne sajnáljuk:) Szorosan feltekertem a tésztát, és éles késsel másfél ujjnyi vastag karikákat vágtam a tésztából. Szépen egymás mellé rakosgattam a legnagyobb tepsimben, amibe előzőleg a szilikonlapot elhelyeztem. Nem kell szorosan, de túl távol se, én szerettem volna, ha belefér egy adagba, és akkor sincs semmi, ha a kelés-sülés közben összenőnek. További 30 percig hagytam kelni a csigákat.

Közben bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, és a kelési idő elmúltával ebbe toltam be a tepsit. 20 perc alatt megsültek a csiguszok. A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy fél zacsi vaníliás cukrot. A sütőből való kivétel után közvetlenül meglocsoltam a csigákat a vaníliás tejjel, és már csak a kihűlést kellett kivárni.

Shortbread

A shortbread nagy népszerűségnek örvend kis családunkban. A férjemnek egyenesen az egyik nagy kedvence. Nincs rá mentségem, miért tartott ennyi ideig, míg utánanéztem ennek a naaaaagyon bonyolult receptnek :) Hiperbonyi tényleg, a 3:2:1-es linzerarány, pihentetni se kell, csak kisütni. Akkor majd most gyakrabban sütöm, az elveimet úgyis eldobtam 2020 végével, azért voltak, hogy elhajítsam őket, au revoir. Mindenki egyen még egy sütit!

Hozzávalók kb 30 darabhoz:

30 dkg finomliszt

20 dkg hideg vaj

10 dkg porcukor (vagy 9 dkg porcukor és egy zacsi vaníliás cukor)

1 vaníliarúd kikapart magjai (ha az előzőben a 10 dkg porcukit választottuk)

A sütőt bekapcsolom 155-160 fokra, 2 tepsit kibélelek szilikonlappal vagy sütőpapírral.

A lisztet, porcukrot és a vaníliás cukrot elhelyezem a robotgépbe (műanyag késes verzió, nálam), belekockázom a vajat, nyomom a gombot. 1 perc alatt morzsásra aprítja a tésztát, ekkor a munkalapra borítom és villámgyorsan összegyúrom. Igyekszem téglalap alakúra nyújtani a tésztát, a széleit levágom (sima kenős késsel dolgoztam). Nem kell vékonyra nyújtani, sőt, kell legyen vastagsága, akát 1 cm is maradhat. Hasábokra vágom fel, mint az aranyrudakat (vagy a shortbreadeket, hahaha), átteszem a csíkokat a tepsibe, és ott egy villával 3-3 helyen megszúrom. Sütőtől függően 15-18 perc alatt sülnek meg, ne barnuljanak, még azelőtt kapjuk ki a sütőből. Hagyjuk őket kihűlni, és ne zabáljuk fel egyszerre!

Mogyorós ünnepi linzer

Van Nigellának egy Cookalong nevű vetélkedőszerűsége, minden hónapban kirak egy receptet, el kell készíteni, lefotózni, feltölteni, és a szerencsés kiválasztott kap egy dedikált szakácskönyvet. Lovely, mondaná Erzsébet királynő a The Crown-ban, és tényleg az, lovely. Eddig egy téma se mozgatott meg, de a decemberi annál inkább. Linzert sütött az a jótét lélek, linzert sütöttem hát én is, többször is. Isteni finom lett és nagyon mutatós. Azóta harácsoltam cuki karácsonyos kiszúrót is mellé, mutassam? Majd megmutatom, ha legközelebb sütök, hogy milyen helyesek lesznek. Ha nagyon izgultatok volna, elárulom, hogy nem a mi képünk lett a befutó, nem nyertem könyvet, csak tapasztalatot :))

Hozzávalók:

10 dkg darált törökmogyoró (én az aprítógépben daráltam)
12,5 dkg kristálycokor (ezt a mogyoróval együtt porítottam)
30 dkg liszt
20 dkg hideg vaj
1/4 tk őrölt fahéj
csipet só
1 tojás sárgája
1 egész tojás
sárgabaracklekvár a linzerek összeragasztásához

A darált mogyorót a porított cukorral, liszttel, fahéjjal, sóval a robotgép táljába tettem, belekockáztam a hideg vajat, beletettem a tojásokat és mehetett a menet. Szinte teljesen összeállt a tészta, kicsit még kézzel átgyúrtam, majd folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem. Felhasználás előtt 15 perccel kivettem a hűtőből, hogy kezelhető tésztát kapjak. 

A sütőt bemelegítettem 180 fokra, néhány tepsit szilikonlappal / sütőpapírral láttam el. És jöhetett a menet, a tésztát kinyújtottam kb 3 mm vastagra. Nagyobb pogácsaszaggatóval (kb 6 cm átmérőjű) szaggattam a korongokat, a felének a belsejét kisebb kiszúróval szúrtam ki. Figyelni kell rá, hogy ugyanannyi alja és teteje legyen :) Gyorsan kell dolgozni, mert ahogy olvad a vaj, úgy válik a tészta egyre ragadósabbá és kezelhetetlenebbé. A korongokat a papírral bélelt tepsikbe sorakoztattam, majd 8-10 perc alatt megsütöttem. Figyelni kell, kinek milyen a sütője, akkor jó a linzer, ha még épp nem vagy már éppen egy picit kezd világosbarnulni a széle-alja. Akkor ki kell kapni a sütőből, és rácson hagyni kihűlni.

Mikor az összes tészta kisült és ki is hűlt, baracklekvárral megkentem az alsó korongokat, majd rájuk biggyesztettem a tetejüket. Kis porcukor a tetejére (el is hagyható), dobozba be, hadd puhuljon össze egy picit. Boldog karácsonyt :)

Eredeti recept itt.

Diós aprósüti

Hát ez nekem igazi karácsonyi emlék. Diós aprósüti nélkül sokáig nem volt nálunk ünnep, segítettünk persze szaggatni és habozni a tetejét már kislányként is. Most a kezem ügyébe akadt egy ideje a recept, pakolgattam egy jó fél éve, hogy na majd, na majd, hát majdnem karácsony lett, mire behívott, hogy megsüssem. Taktikusan fél adagnak álltam neki, egy hétvégi sütinek pont elég ennyi, bátrak duplázzanak. Leírás persze nem volt hozzá, csak a hozzávalók, minek is az, azért kiókumuláltam.

Hozzávalók 3 tepsinyi aprósütihez - tészta:

250 g liszt

2 tojás sárgája

125 vaj 

fél csomag vagy egy púpozott teáskanál sütőpor

csipet só

1-2 ek cukor (a recept szerint pici cukor, köszi)

2 evőkanál tejföl (esetemben 15%-os creme fraiche), vagy amennyitől szépen összeáll a tészta

Hozzávalók a dióhabhoz:

125 g darált dió

2 tojás fehérje

125 g porcukor 

A tészta hozzávalóit beledobáltam az aprítógép műanyag késes megoldásába, és szépen majdnem teljesen készre kevertettem vele a masszát. Kézzel még összeállítottam. Ennek híján egyszerűen csak gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tészta hozzávalóit. 

A sütőt bekapcsoltam 175 fokra, a tepsiket sütőpapírral / szilikonlappal béleltem.

Lisztezett felületen kinyújtottam a tésztát kb 3 mm vastagra, majd a legkisebb pogácsaszaggatóval korongokat szaggattam belőle. 

A tetejére a habhoz a tojásfehérjét egy pici sóval keményre verettem, közben hozzáadtam a porcukrot is. Óvatosan beleforgattam a darált diót, majd habzsák segítségével rányomtam a tésztakorongokra egy-egy halmot. 

Kb. 15-18 perc alatt sültek készre a már bemelegedett sütőben. 

Fitt almás pite

Ősz van, alma van, almáspite szezon van. És bár nagyon szeretem a Horváth Ilona almás béles receptjét, most felcsaptam a gugli barátomat, és kerestem egy másik receptet. Olyan képet kerestem, ahol az almás réteg is vastag, és a tészta se vékony. Aztán persze egészségesebbre alakítottam, hogy én is ehessek belőle. Kompromisszumos lett, mert ez így ebben a formájában nem férne bele a 160 g-os diéta elveibe, de mégis, olyanná formáltam, hogy ha eszek belőle két kis szeletet, azért ne akadjon fent egy dietetikus szeme se, na meg a család is megegye. Sajnos az almás pitére is igaz, hogy ami jó, az nem egészséges :) Egy szónak is száz a vége, a liszt fele teljes kiőrlésű, és bár cukor is van benne, csak a tésztában, és ott is a felére csökkentve, a töltelékben eritrit van csak. Szerintem ez egy ésszerű kompromisszum, na. A recept maradós, mindenki falta.

Hozzávalók a töltelékhez:

1,5 kg alma
2 evőkanál eritrit
1 tasak vaníliás pudingpor

őrölt fahéj és szegfűszeg

Hozzávalók a tésztához:

200 g fehér liszt
200 g teljes kiőrlésű búzaliszt
80 g porcukor
80 g eritrit
150 g puha vaj
6 g sütőpor
180 g tejföl
1 csipet só

valamint 2-3 evőkanálnyi zsemlemorzsa a tészta szórásához.

Először a tölteléket készítettem el. Az almát megszabadítottam a magházától, és héjastul lereszeltem. Az eritrittel és a fűszerekkel megpároltam, majd a végén belekevertem a pudingport és hűlni hagytam. 

Mikor a töltelék langyosra hűlt, bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, és nekiláttam a tésztának. A hozzávalókat kimértem, a robotgépemmel 95%-os készültségűre kevertettem, majd a konyhapultra borítottam és kézzel összeállítottam. A tésztagombócot kétfelé szedtem, az egyik felét téglalap alakúra nyújtottam, és szilikonlappal bélelt tepsibe tettem át. Megszórtam a zsemlemorzsával, majd rásimítottam a kihűlt almás tölteléket. Kinyújtottam a tészta második felét is, ráemeltem a töltelékre, és megszurkáltam a tésztát egy villával. Sütőbe toltam és 30 perc alatt megsütöttem. Kihűlve lehetett igazán jól szeletelni, és másnapra lett nagyon finom, amikor a töltelék és a tészta szépen összebarátkoztak egymással. 

Répatorta

A karanténba záródásunk előtti utolsó (előtti?) hétvégénken volt egy velős csontos húslevesre épülő mulatság. Mi répatortával készültünk, mivel volt itthon cuki répás marcipánunk, aláraktuk a sütikét. Kaptam is egy receptet, nagyon finom lett, de irtózatosan nagy, nem vettem észre a mennyiségeknél, hogy rengeteg. Aztán újra beterveztük, de itt már egy másik recpethez nyúltam, Csakapuffinnál Rachel Ellen receptjét találtam meg. És hát mit csinál a hülyéje? Kevésnek tartja a 13 cm-es tortaformát, nem olvassa el a továbbiakat, és dupláz (a cukrot nem, azt felezi, a fűszerezést szegfűszeggel turbózza). Aztán nézi a végeredményt, hogy mi az istenharagját csinál ennyi répatortával megint, ha a karanténba' nem lehet velőscsontosleves partit tartani, de azért megoldja. Elvitelre is csomagol a ház előtt elhaladó barátoknak belőle, meg házhoz is szállít (no para, szósöldisztenszing megvolt). Kicsit gondolkodtam rajta, mit mondanék a rendőrnek, ha megállít, hova lesz a menet, mennyire életbevágó feladat a répatorta házhozszállítás, gondolom a kiváló franciámmal elmagyaráztam volna :)

Szóval, nyugodtan lehet felezni ezt a mennyiséget, pont elég lesz, hacsak nem buliba indultok.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához.

• 60 dkg sárgarépa lereszelve
• 4 tojás
• 280 ml olaj
• 20 dkg cukor
• 15 dkg dió apróra vágva
• 35 dkg liszt
• 3 kávéskanál sütőpor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• egy csipet só
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg

Hozzávalók a krémhez:

• 40 dkg mascarpone
• 10 dkg porcukor

A sütőt bemelegítjük 180 fokra.

A robotgép táljában fehéredésig verjük a tojásokat a cukorral, majd hozzáadjuk az olajat, a diót és a reszelt sárgarépát. Egy másik tálba kimérjük a száraz hozzávalókat, majd a répás-tojásos masszába forgatjuk. A kapott tésztát a 26 cm-es tortaformába öntjük, majd a bemelegedett sütőbe tesszük, és jó 45-50 percig sütjük.

A krémhez a mascarponéba keverjük a porcukrot, és amikor a torta kihűlt, csak akkor kenjük rá. 

Kakaós-meggyes süti

Bár a csokifüggés alap, kifejezetten szeretem az olyan sütiket is, amiben kivételesen nem a csokiíz, hanem a kakaó íze dominál. Így hamar levadásztam egy kedves ismerőstől ezt a receptet, elraktároztam, és egy megfelelő pillanatban elővettem és elkövettem. Külön szépsége, hogy nem egy mai "fancy" recept, és mégis tojás- és tejmetes (nem mintha ez nálunk számítana, szerencsére, de máshol szempont lehet). Kivételesen még a fotó is vállalható lett :)

Hozzávalók.

• 25 dkg (rétes)liszt
• 5 evőkanál cukrozatlan kakaópor 
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél csapott kávéskanál szódabikarbóna
• fél csomag sütőpor
• 6 evőkanál olaj
• 1 evőkanál 20%-os ecet
• 2,5 dl víz
• 1 üveg magozott meggybefőtt

A száraz hozzávalókat egy mély tálba mértem, majd hozzáadtam az olajat, vizet és ecetet, majd jól összekevertem. Sütőpapírral bélelt 20X20 cm-es tepsibe öntöttem a tésztát, és a lecsepegtetett meggybefőttet belepotyogtattam. 180 fokra melegített sütőben 25-30 perc alatt sült meg. Így jó magas sütiket kaptam, legközelebb megpróbálom egy nagyobb alapterületű tepsiben laposabbra sütni, akkor a sütési idő is mérsékelhető szerintem.

Zserbó

A felnőtté válás egyik fázisa? Megsütöttem életem első zserbóját. Izgultam előtte, mert magasra tette sógorom nagymamája a lécet, nagyon finom zsertót tudott sütni. A nővérem konkrétan a teste erejével szokta védelmezni a cipősdoboznyi sütit :) Nem szórakoztam az eredeti mennyiséggel, hanem rádobtam a 1,5-szeres szorzót, hellyel-közzel. Itt-ott a kétszerest. Szóval ez már nem feltétlen egyezik meg Kismama receptjével...

Hozzávalók - tészta:

• 55 dkg liszt
• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 30 dkg margarin
• 1,5 dl tej
• 1,5-2 dkg élesztő
• csipetnyi sütőpor

Hozzávalók - töltelék:

• 20 dkg darált dió
• 20 dkg porcukor
• 40 dkg baracklekvár

Továbbá:

• 12,5 dkg keserű csokoládé
• 6 dkg vaj
• 30 ml tejszín
• 1 ek golden syrup (elhagyható)

Az élesztőt 2 kockacukor kíséretében a tejben felfuttattam. A lisztbe kevertem a sütőport, és belecsipkedtem a hideg margarint. Hozzáadtam a tojásokat és az élesztős tejet, valamint a cukrot, és gyorsan összegyúrtam. Közben Valaki az aprítógépben darálta a diót és összekeverte a porcukorra.

A tésztát háromba szedtem, kettőt beraktam a hűtőbe (ez elhagyható), a harmadikat szép vékonyra nyújtottam. Próbáltam téglalapalakúra (esetleg négyzetre), kis sikerrel. És kezdődött a rétegezés. Először a tepsibe tettem a sütőpapírt, majd arra a tésztát. Megkentem lekvárral, rászórtam a cukros dió felét. Kinyúnytottam még egy tésztakupacot, majd lekvár, dió. Végül rátettem a harmadik tésztaréteget. Ezen a ponton meg kell szurkálni a tetejét, én ezt elfelejtettem, más ne tegye, a sütőben mérgelődni (értsd: puffogni) fog a zserbó teteje. 170 fokos, előmelegített sütőbe toltam, és kb. fél órát sütöttem - amíg halvány barnás nem lett a teteje.

A csokoládét kockáira törtem, gőz fölött olvadni tettem a tejszín és a vaj kíséretében. Amikor jó folyós volt, a süti tetejére kentem, és már el is készült a zserbó.

Az elkészüléshez képest 1-2 nap múlva lesz igazán jó, addigra összeérnek az ízek, rétegek.