Kakaós (karácsonyi) kekszek némi oreóbeütéssel

Ez a kabáthoz a kalahoz a kabátot tipikus esete. Történt ugyanis, hogy beszállóágon megsütöttem Nigella karácsonyi linzereit, amivel egyrészt részt vettem a Cookalong nevű fotóversenyén, másrészt jótékonysági licitre is felajánlottam. Ezzel kb 200 eurót sikerült is összegyűjteni a Luca-liciten, amivel egy rett szindrómás kislány (szüleinek) nagy álmához járultunk hozzá, hogy meg tudják venni a szemmel vezérelhető számítógépet. 

Na és akkor hetekig mindenkit azzal a kérdéssel zaklattam, hogy van-e neki olyan linzer kiszúrója, amivel a linzerek közepét karácsonyos formában lehetne kiszúrni. Aztán megoldottam másképp, elmúlt a karácsony is, én pedig tovább kutattam mindenhol linzerkiszúrókért. És akkor az amazon elém dobta a tökéletes választást, drága sem volt, nyilván megvettem. De a kiszúrók  nem várhattak majdnem egy évet a következő bevetésükre, így egy kakaós keksszel azért kipróbáltam őket. Szegények, azóta is várják, hogy leblogoljam, na most. A bal oldali kekszek nyomdapróbásak, sajnos a nyomdázós szaggatóm nem a legjobb minőségű szerintem, azt hanyagolni fogom a továbbiakban.

Hozzávalók a kakaós tésztához:

22 dkg puha vaj

14 dkg cukor

1 tojás

25 dkg liszt

9 dkg kakaópor

Hozzávalók a krémhez (fehér csokis ganache):

15 dkg fehér csoki

50 ml tejszín

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd folpackba csomagova 1 órára a hűtőbe tesszük. 

180 fokra bekapcsoljuk a sütőt.

A tésztát kivesszük a hőtőből, és kinyújtjuk. A linzerszaggatóval kiszaggatjuk, a kiszaggatott korongok felét kiszúrjuk a mini kiszúrókkal. Sütőpapírral borított tepsire tesszük, és 12 perc alatt megsütjük a kekszeket. 

Miközben sülnek / hűlnek a kekszek, elkészítjük a ganachet. Gőz fölött összeolvasztjuk a fehér csokit a tejszínnel, majd hagyjuk langyosra hűlni.

Végül már csak az összeállítás van: a lukatlan kekszet megkenjük a ganache-al, majd ráragasztunk a tetejére egy lukasztottat. 

A kekszreceptet Csak a puffin oldalán leltem.

Fehércsokis-mascarponés csokitorta

9 éves lett a lányom, elég hihetetlen, mégegyszer ennyi, és nagykorúnak nyilváníthatjuk:) A tortát már együtt találtuk ki, ő kérte, hogy legyen csokitorta, én javasoltam a fehércsokis krémet, ő elfogadta. Ilyen a jó megrendelő-kivitelező kapcsolat. A tészta elkészítésében segített is végig, a krémet már rám hagyta, addigra ajándékott bontott, és igen lelkesen ragasztgatta a bizéket a diamond paintinges kulcstartójára.

A tészta Nigellát dícséri, a krémet én álmodtam meg még korábban, most csak előkaptam és újráztam.

Hozzávalók a csokis tésztalapokhoz:

20 dkg vaj
2,5 dl forró víz
5 dkg cukrozatlan kakaópor
10 dkg barna cukor
12 dkg kristálycukor
1 zacskó vaníliás cukor 
22,5 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
2 nagy tojás

Hozzávalók a krémhez:

4 dl hideg tejszín

1 doboz mascarpone (25 dkg)
10 dkg porcukor
2 csomag zselatin fix
12,5 dkg fehér csoki

A tésztához: bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, a 22 cm-es tortaformát kivajaztam.

A vajat 4 részre vágtam, egy nagyobb lábosban (nem tévedés!) elkezdtem felolvasztani. Közben a vízforralóban vizet forraltam, majd ebből a 2,5 dl-t a vajra öntöttem. Hozzáadtam a barna- és a fehér cukrot, valamint a vaníliás cukrot, és a kakakóport. Addig hagytam a meleg lapon, amíg nagyjából összeolvadtak. Ekkor lehúztam, és öt percig hűlni hagytam. Kimértem a lisztet, hozzákevertem a sütőport és a szódabikarbónát. Egy másik tálban villával enyhén felvertem a tojásokat. Az öt perc leteltével a kakaós elegyhez kevertem a tojásokat (keverni kell, nehogy a meleg massza összehúzza), aztán mehetett bele több részletben a liszt is. Csomómentesre kevertem, ekkor a tészta készen is volt, nem egy hagyományos mód, az biztos. A tészta harmadát (én mérleggel mértem az egyszerűség kedvéért, úgy 33 dkg-ot) a tortaformába öntöttem, aztán 17 perc alatt megsütöttem. Ezt ismételtem még kétszer. A megsült tortalapokat sütőpapírra tettem, hogy le ne ragadjanak, ott hagytam kihűlni.

A krémhez először felolvasztottam a fehércsokit a mikróban. A mascarponéhez kevertem a porcukrot, majd a kihűlt csokit is. A tejszínt elkezdtem nem túl erős fordulaton felverni, kicsit később hozzáöntöttem a zselatin fixet, és felvertem teljesen. Óvatosan, több részletben hozzáforgattam a mascarponés krémet.

Utána már csak az összeállítás volt hátra, aztán a gyertya, a kívánás, az elfújás és a fogyasztás💝

Mogyorós ünnepi linzer

Van Nigellának egy Cookalong nevű vetélkedőszerűsége, minden hónapban kirak egy receptet, el kell készíteni, lefotózni, feltölteni, és a szerencsés kiválasztott kap egy dedikált szakácskönyvet. Lovely, mondaná Erzsébet királynő a The Crown-ban, és tényleg az, lovely. Eddig egy téma se mozgatott meg, de a decemberi annál inkább. Linzert sütött az a jótét lélek, linzert sütöttem hát én is, többször is. Isteni finom lett és nagyon mutatós. Azóta harácsoltam cuki karácsonyos kiszúrót is mellé, mutassam? Majd megmutatom, ha legközelebb sütök, hogy milyen helyesek lesznek. Ha nagyon izgultatok volna, elárulom, hogy nem a mi képünk lett a befutó, nem nyertem könyvet, csak tapasztalatot :))

Hozzávalók:

10 dkg darált törökmogyoró (én az aprítógépben daráltam)
12,5 dkg kristálycokor (ezt a mogyoróval együtt porítottam)
30 dkg liszt
20 dkg hideg vaj
1/4 tk őrölt fahéj
csipet só
1 tojás sárgája
1 egész tojás
sárgabaracklekvár a linzerek összeragasztásához

A darált mogyorót a porított cukorral, liszttel, fahéjjal, sóval a robotgép táljába tettem, belekockáztam a hideg vajat, beletettem a tojásokat és mehetett a menet. Szinte teljesen összeállt a tészta, kicsit még kézzel átgyúrtam, majd folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem. Felhasználás előtt 15 perccel kivettem a hűtőből, hogy kezelhető tésztát kapjak. 

A sütőt bemelegítettem 180 fokra, néhány tepsit szilikonlappal / sütőpapírral láttam el. És jöhetett a menet, a tésztát kinyújtottam kb 3 mm vastagra. Nagyobb pogácsaszaggatóval (kb 6 cm átmérőjű) szaggattam a korongokat, a felének a belsejét kisebb kiszúróval szúrtam ki. Figyelni kell rá, hogy ugyanannyi alja és teteje legyen :) Gyorsan kell dolgozni, mert ahogy olvad a vaj, úgy válik a tészta egyre ragadósabbá és kezelhetetlenebbé. A korongokat a papírral bélelt tepsikbe sorakoztattam, majd 8-10 perc alatt megsütöttem. Figyelni kell, kinek milyen a sütője, akkor jó a linzer, ha még épp nem vagy már éppen egy picit kezd világosbarnulni a széle-alja. Akkor ki kell kapni a sütőből, és rácson hagyni kihűlni.

Mikor az összes tészta kisült és ki is hűlt, baracklekvárral megkentem az alsó korongokat, majd rájuk biggyesztettem a tetejüket. Kis porcukor a tetejére (el is hagyható), dobozba be, hadd puhuljon össze egy picit. Boldog karácsonyt :)

Eredeti recept itt.

Menüterv karácsonyi kontettel :)

Most nézem, csak menütervek íródnak ide, le vagyok maradva. Van leblogolnivaló néhány, ide is írom, a kolbászgolyós paradicsomleves, és a Nigella-féle linzer biztosan szeretne ide felkerülni. A téli szünetben szerintem erre is lesz idő (és kedv). 

Ellenben a nyakunkon a karácsony, konkrétan négy nap múlva. Senkit sem lep meg nyilvánvalóan, hogy én szépen készülgetek:) 

A sütikről annyit, hogy a linzer már el is fogyott egy adaggal, két kekszes dobozba szánt sütike pedig vészesen fogy (narancsos-csokis keksz és hókifli). Ami még jön: hétfőn megsütöm a zserbót, kedden a mézes krémest, hogy szépen összeérjenek az ízek, szerdán pedig kókuszkockát készítünk a gyerekekkel, szerencsére ebben (is) már partnerek, a mártogatás-hengergetés már az ő feladatuk. A mélytőben figyel két kisebb zacskóban lefagyasztva diós és mákos beigli minifalatka, egy jótékonysági liciten nyertem és zseniális, emiatt beiglit nem sütök az idén, különben is csak én szeretem, meg néha a nagyfiam.

A karácsonyi menü nem annyira követi a hagyományokat, vagy csak részben, halat fogunk enni, de ebben ki is merül. Vicceskedtem, hogy legyen "kirántott hus", aztán be is terveztem, miért ne, mi nem eszünk gyakran, mert utálom elkészíteni. A vadas pedig annyiban ünnepi nálunk, hogy azt ugyan szeretem főzni, de macerás, ezért évente egyszer vesznek rá, és az most jött el. 

Egyébként lettek volna további terveim, de nem lehet ennyit enni. Szerettem volna székelykáposztát főzni, és azért a beiglit lehet behúzom még az idén, ha fogynak a sütemények :) terveztem még gesztenyével töltött pulykát, karácsonyi mintájú nyomdázós kekszet és egy újabb adag mézeskalácsot, de ezek is csúsznak máskorra. Szilveszterig karácsony lesz, úgy érzem.

És akkor az egész hét így néz ki:

Hétfő: mustáros csirkecsíkok gnocchival
Kedd: zöldborsófőzelék snackfalatokkal
Szerda: maradék az előző két napról
Csütörtök, dec. 24., Szentnap :) és Szenteste: reggelire amerikai palacsinta (ez hagyomány nálunk), ebédre vadas marha, krokett, knédli (csak mert Valaki erre vágyott, és elém keveredett félkész állapotban a boltban), áfonyalekvár, valamit sütemény kifulladásig. 
Péntek, dec. 25. Karácsony napja: húsleves pulykából, grízgaluskával, rántott csirkemell franciasalátával, és sült krumpli.
Szombat: dec. 26. Karácsony másnapja: húsleves, lazac a férjem kivitelezésében, krumplipüré. 
Vasárnap: maradék az előző napokról

Diós aprósüti

Hát ez nekem igazi karácsonyi emlék. Diós aprósüti nélkül sokáig nem volt nálunk ünnep, segítettünk persze szaggatni és habozni a tetejét már kislányként is. Most a kezem ügyébe akadt egy ideje a recept, pakolgattam egy jó fél éve, hogy na majd, na majd, hát majdnem karácsony lett, mire behívott, hogy megsüssem. Taktikusan fél adagnak álltam neki, egy hétvégi sütinek pont elég ennyi, bátrak duplázzanak. Leírás persze nem volt hozzá, csak a hozzávalók, minek is az, azért kiókumuláltam.

Hozzávalók 3 tepsinyi aprósütihez - tészta:

250 g liszt

2 tojás sárgája

125 vaj 

fél csomag vagy egy púpozott teáskanál sütőpor

csipet só

1-2 ek cukor (a recept szerint pici cukor, köszi)

2 evőkanál tejföl (esetemben 15%-os creme fraiche), vagy amennyitől szépen összeáll a tészta

Hozzávalók a dióhabhoz:

125 g darált dió

2 tojás fehérje

125 g porcukor 

A tészta hozzávalóit beledobáltam az aprítógép műanyag késes megoldásába, és szépen majdnem teljesen készre kevertettem vele a masszát. Kézzel még összeállítottam. Ennek híján egyszerűen csak gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tészta hozzávalóit. 

A sütőt bekapcsoltam 175 fokra, a tepsiket sütőpapírral / szilikonlappal béleltem.

Lisztezett felületen kinyújtottam a tésztát kb 3 mm vastagra, majd a legkisebb pogácsaszaggatóval korongokat szaggattam belőle. 

A tetejére a habhoz a tojásfehérjét egy pici sóval keményre verettem, közben hozzáadtam a porcukrot is. Óvatosan beleforgattam a darált diót, majd habzsák segítségével rányomtam a tésztakorongokra egy-egy halmot. 

Kb. 15-18 perc alatt sültek készre a már bemelegedett sütőben. 

Mézes krémes

A sok IRbarát szuperegészséges receptet fel kell már lazítani egy igazi kalória és szénhidrátbombával :) Nálunk karácsonykor és húsvétkor készült gyerekkoromban a mézes krémes, és bár én nem szeretem a mézet, a mézes krémesért ölni tudnék :) olyan ez, mint a később felfedezett zserbó, egyszerűen isteni és abbahagyhatatlan. És brutális. Ez a Mézes krémes Baba néni módra (nagymamám testvére), ezt meg kell említsem az ő emlékére gondolva. Ez nem ám a bolti lap lekvárral kenve, de nem ám, szép fehér vékony lapok szép fehér krémmel, maga a csoda!

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 2 csipet szódabikarbóna
• 4 evőkanál méz
• 2 egész tojás
• 4 evőkanál tejföl

Hozzávalók a krémhez (főzni): 

• 4 dl tej
• 2 tojás sárgája
• 2 evőkanál liszt
• 2 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 tojás fehérje habbá verve
• csipet só

Hozzávalók a krémhez (keverni):

• 20 dkg puha vaj
• 10 dkg cukor

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, a kapott masszát 4 részre osztjuk. Én mérleggel szoktam, jobb biztosra menni. A kisebb tésztagombócokat szép vékony lapokra nyújtjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírra téve, a tepsi hátlapján (!) 5-6 perc alatt megsütjük. Épp csak picit kezdjen barnulni a széle. A tepsi hátuljáról szép ügyesen le lehet csúsztatni a lapot egy lapos felületre, és ott hagyni kihűlni.

A krém egy részét főzni, egy részét keverni, habosítani kell, aztán a kettőt összekeverni. 

A főzős részhez a tejet tegyük fel melegedni, majd a tojás sárgáját, cukrot, vaníliás cukrot és a lisztet keverjük össze, ehhez adjunk néhány evőkanálnyit a melegedő tejből, majd ezt zuttyantsuk a tejhez. Kis lángon (!), folyamtosan keverve (!), preferáltan habverővel keverve hozzuk lassan forrásba, vigyázva, hogy a tojás ne ugorjon össze. Tegyük félre hűlni. Amikor már maximum picit langyos a pudingszerű krém, a két tojásfehérjét verjük keményre a csipet sóval, majd óvatosan forgassuk hozzá a krémhez.

A keverős részhez a puha vajat habosítsuk ki a cukorral, majd óvatosan keverjük ezt is hozzá a fenti főzött krémhez.

!Alternatívaként javaslom kipróbálásra, hogy a pudingszerű krémet összehabosítjuk robotgéppel a vajas cukorral, és utána forgatjuk hozzá a tojásfehérje habot!

Ezután jöhet a rétegezés, a lapokat szépen be kell tölteni a krémmel, a tetejére is jusson belőle rendesen. Ekkor vegyünk erőt magunkon, és két napra tegyük hideg helyre, hogy a lapok be tudjanak puhulni a krémtől. Ekkor vágjuk le a szélét, titokban kóstolgassuk el, majd szeleteljük fel a mézes krémesünket, néhánnyal kínáljuk meg barátainkat és üzletfeleinket, a babérokat is arassuk le egyúttal. 

Kaszinótojás

Hozzávalók:

16 kemény tojás
5 ek majonéz
3 tk mustár
5 dkg vaj
1 tk tejföl
só
fehér bors

A tojásokat megpucoltam, félbevágtam, a sárgák mentek a tupperes kancsómba, a fehérjék egy nagy tálcára csücsültek. A sárgákhoz tettem a többi hozzávalót, habverővel jó alaposan verettem, majd a masszát visszatöltöttem a fehérjékbe. Franciasalátával tálaltam, mindenki nagyon boldog volt a retró szilveszteri vacsorával :)

Ezzel kívánok boldog új évet a kedves olvasóknak :)

Joci kedvence (kókuszkocka)

Joci az én apukám volt. És volt neki a kedvenc süteménye, az a bizonyos mézes tésztájú, csokibevonatos, kókuszos kocka. Ezért hát a családban Joci kedvencének hívtuk mindig is a sütit. Hetekkel ezelőtt eszembe jutott (halottak napja?), elkértem az ősi családi receptet anyámtól, modern nő lévén átküldte e-mailben (csatolt excel táblában :), bőbeszédűen annyit írt a levélbe még, hogy " Megy a recept. Anyád." Ezen csöppet röhögtem, aztán szereztem kókuszreszeléket, és neki is láttam. Nem utoljára, de a cukor mennyiségét azóta a felére csökkentettem a családi recepthez képest. 

Hozzávalók a tésztához:

2 tojás
5 dkg margarin
3 evőkanál olvasztott méz
15 dkg cukor
40 dkg liszt (fele sima, fele rétes)
1 csomag sütőpor
2 dl tej

Hozzávalók a bevonathoz:

20 dkg vaj
25 dkg porcukor
2 dkg kakaó
5 evőkanál tej
2 evőkanál rum
kókuszreszelék

A margarint és a mézet egy bögrében jól összeolvasztottam a mikróban, majd egy mély tálba borítottam. Hozzáadtam a cukrot és a tojásokat, és fakanállal alaposan kikevertem. Belekevertem a sütőporos lisztet és a tejet, jó híg tésztát kaptam, csodálkoztam is, de működött. Kikentem margarinnal egy tepsit, kiliszteztem, és a tésztát belefolyattam, majd 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, és jó fél órát sütöttem, tűpróbáig. Hagytam langyosra hűlni, utána borítottam ki és vágtam kockákra.

Közben elkészítettem a csokiszószt: a vajat egy kislábosba tettem, és felolvasztottam, hozzáolvasztottam a porcukrot és a kakaót is, és amikor már nem melegítettem tovább, belekevertem a rumot. Ebbe a szószba mártogattam a langyos tésztakockákat, utána a kókuszreszelékbe hempergettettem Valakivel :)

Kalács

Hozzávalók: 

50 dkg liszt
10 dkg cukor
3 dkg élesztő
2,5-3 dl tej
2-3 tojássárgája
8 dkg margarin vagy vaj

Az élesztőt felfuttatom, majd a liszt-cukor-tojássárgára kombóhoz adom, hozzáöntök egy kis tejet, és a dagasztófunkcióval ellátott kézimixerrel nekiesek (mint tót a mamának). Közben felöntöm a maradék tejjel és az olvasztott vajjal, és addig dagasztom, amíg szépen el nem válik mindenhol a műanyag kelesztőtálam falától. Lefedem, meleg helyre teszem kelni, ott is hagyom vagy egy órára. 

Ha meg akarom fonni, lisztes felületre borítom, háromba (vagy többe) osztom, sodrom, fonom, és így teszem alkalmas edénybe, tojásságájával vagy tejjel megkenem, majd 180 fokos sütőbe tolom és tűpróbáig sütöm.

Ősi családi recept nyomán

Vadas

A vadas az egyik nagy kedvencem. Gyerekkoromban az volt a szokás, hogy akinek szülinapja volt, az mondhatta meg, hogy mit főzzön az Anya. Én gyakran vadast kértem. Mindig saját készítésű krokettel ettük, de szeretem a menzás spagettitésztás változatot is, a zsemlegombócot viszont annyira nem. Évek óta készülök elkérni a családi receptet, és kipróbálni, mostanra sikerült. Szerencsére kiderült, hogy e szerint a vadas kétnapi főznivaló, így nem veszem észre, hogy pepecs :)

Hozzávalók 6 adaghoz: 

80 dkg - 1 kg marhafelsál 
2-2 nagy, vastag sárga és fehérrépa (szerintem a sárga akár lehet eggyel több) 
2 közepes vöröshagyma 
5+2 gerezd fokhagyma 
10-12 szem bors 
3-4 babérlevél 
3-4 citromkarika 
olaj 
1 doboz tejföl 
3-4 evőkanál mustár 
5-7 evőkanál liszt 
6-8 evőkanál cukor 

1. nap: a húst egy jó nagy fazékban a borssal, babérlevéllel, sóval és jó sok vízzel feltettem főni (kb 2,5 l). Felforrás után csak gyöngyözni hagytam, ezt két óráig. A két óra végefelé megpucoltam a zöldségeket, a répákat karikáztam, a hagymát félbevágtam, a fokhagymát egyben hagytam, és ezeket mind a hús mellé küldtem. További 1,5-2 órán keresztül hagytam főni a cuccot, amikor a húst jónak találtam, belekarikáztam a citromot, kiraktam a teraszra (eső vagy nyár esetén a hűtőbe tegyük nyilván), és éjszakára otthagytam.

2. nap: a cuccot (eddig mondjuk hívhatnám levesnek) langyosodásig melegítettem, deszkára szedtem a husit további felhasználásig, a levest pedig átszűrtem (a citromkarikák, borsok és babérlevelek a kukában végezték). Botmixerrel pépesítettem a zöldségeket - itt érdemes még akkor turmixolni, amikor még nincs benne az összes lé, egyszerűbb. Utána forrásba hoztam a vadasra egyre inkább emlékeztető illatú lét, közben pedig olajon megkaramellizáltam a cukrot, belenyomtam további két fokhagymagerezdet, ebbe kevertem 5 evőkanál lisztet (majd kétségbeestem, hogy mi ez a kemény izé), hideg vízzel igyekeztem eldolgozni, majd az egészet a lébe zuttyantottam. Már itt láttam, hogy a botmixernek újra dolgoznia kell majd :) A tejfölbe kevertem a mustárt és a 2 evőkanál lisztet, felengedtem hideg vízzel, és szintén a lébe öntöttem. Átturmixoltam az egészet, összeforraltam, és készen is voltunk :)) Ma tésztával ettük.

A nővérem keresztanyjának receptje alapján

Narancsos-csokis keksz

Ez az a recept, ami nagyot ment már a 2000-es évek elején is, és azóta, a post frissítesekor, 2020-ban is megállja a helyét. Nagyon egyszerű és finom, na ilyeneket olvashattunk anyáink-nagyanyáink kézzel írott, kockás lapokon gyűjtögetett receptjein, de ha egyszer így van? 

Hozzávalók: 

12,5 dkg vaj 
1 tojás 
20 dkg liszt 
6 dkg étkezési keményítő 
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor 
1 csapott teáskanál sütőpor 
1 (bio)narancs reszelt héja 
10 dkg étcsokoládé (vagy maradék Mikulás, esetleg Nyúl) 

A csokit apróra daraboltam, a vaj és a tojás kivételével pedig minden hozzávalót a gyúrólapra borogattam. Belemorzsoltam a vajat, beleütöttem a tojást, és amilyen gyorsan csak tudtam, összeállítottam a tésztát. Fejlettebb konyhával rendelkezők bátran tegyenek mindent a food processorba és nyomják a gombot :) Két, kb. 3 centi átmérőjű rudat sodortam belőle, és folpackba csomagolva beraktam őket a hűtőbe.

Egy óra elteltével korongokat vágtam a rudakból, sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztattam őket, jó nagy helyeket kihagyva, mert a keksz terül sülés közben, majd 180 fokos sütőbe toltam, és 10-12 perc után ki is kaptam őket. Az alja ne legyen barna! 

Zserbó

A felnőtté válás egyik fázisa? Megsütöttem életem első zserbóját. Izgultam előtte, mert magasra tette sógorom nagymamája a lécet, nagyon finom zsertót tudott sütni. A nővérem konkrétan a teste erejével szokta védelmezni a cipősdoboznyi sütit :) Nem szórakoztam az eredeti mennyiséggel, hanem rádobtam a 1,5-szeres szorzót, hellyel-közzel. Itt-ott a kétszerest. Szóval ez már nem feltétlen egyezik meg Kismama receptjével...

Hozzávalók - tészta:

• 55 dkg liszt
• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 30 dkg margarin
• 1,5 dl tej
• 1,5-2 dkg élesztő
• csipetnyi sütőpor

Hozzávalók - töltelék:

• 20 dkg darált dió
• 20 dkg porcukor
• 40 dkg baracklekvár

Továbbá:

• 12,5 dkg keserű csokoládé
• 6 dkg vaj
• 30 ml tejszín
• 1 ek golden syrup (elhagyható)

Az élesztőt 2 kockacukor kíséretében a tejben felfuttattam. A lisztbe kevertem a sütőport, és belecsipkedtem a hideg margarint. Hozzáadtam a tojásokat és az élesztős tejet, valamint a cukrot, és gyorsan összegyúrtam. Közben Valaki az aprítógépben darálta a diót és összekeverte a porcukorra.

A tésztát háromba szedtem, kettőt beraktam a hűtőbe (ez elhagyható), a harmadikat szép vékonyra nyújtottam. Próbáltam téglalapalakúra (esetleg négyzetre), kis sikerrel. És kezdődött a rétegezés. Először a tepsibe tettem a sütőpapírt, majd arra a tésztát. Megkentem lekvárral, rászórtam a cukros dió felét. Kinyúnytottam még egy tésztakupacot, majd lekvár, dió. Végül rátettem a harmadik tésztaréteget. Ezen a ponton meg kell szurkálni a tetejét, én ezt elfelejtettem, más ne tegye, a sütőben mérgelődni (értsd: puffogni) fog a zserbó teteje. 170 fokos, előmelegített sütőbe toltam, és kb. fél órát sütöttem - amíg halvány barnás nem lett a teteje.

A csokoládét kockáira törtem, gőz fölött olvadni tettem a tejszín és a vaj kíséretében. Amikor jó folyós volt, a süti tetejére kentem, és már el is készült a zserbó.

Az elkészüléshez képest 1-2 nap múlva lesz igazán jó, addigra összeérnek az ízek, rétegek.