Cukkinis-mini garnélás tagliatelle

Ez a recept úgy kezdődik, hogy végy kedves barátokat, akik készítenek neked házi tésztát, adott esetben házhozszállítva. Úgy folytatódik, hogy megmondják azt is, mit főzz belőle. Fűszerezd meg azzal, hogy a válogatós gyerek benyögi, főzz olyan tésztát, amin azok a mini rákocskák vannak, mert az nagyon finom!

Na, hát valahogy így futottam neki ennek az ebédnek. Ha a tészta készítését és szárítását nem vesszük bele, kb. annyi ideig tart elkészíteni, mint ameddig a bevezetőt megírtam. 

Hozzávalók:

2 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1 kis cukkini
20 dkg mini garnéla (csomagolt)
2 dl (laktózmentes) tejszín
só, bors
35-40 dkg (teljes kiőrlésű) tagliatelle

Feltettem egy nagy adag vizet forrni a tésztának.

A cukkinit lereszeltem a nagylyukú reszelőn. Az olívaolajon megfuttattam az átnyomot fokhagymát (max 1 perc), rádobtam a cukkinit. Sóztam, borsoztam, magasabb hőn kicsit rottyantottam. Rádobtam a garnélákat is, tovább párolódott, pár perc után ráöntöttem a tejszínt is. Összeforgattam mindent, ízlés szerint utána lehet sózni-borsozni.

Közben kifőztem a tésztát is, majd leszűrtem, és összeforgattam a tejszínes raguval. Csodálatos elegyet alkottak együtt, nyeltük, mint kacsa a nokedlit.

Zabsmarni

Vagy császármorzsa zabpehelyből, ha a zabsmarni kimondásával gondjaink lennének. Hát na, ez egy annyira kiváló alternatíva a klasszikusra, hogy kár is belénk a hagyományos. Ezt én most sima (laktózmentes) tejjel készítettem, de lehet cukormentes növényi tejjel vagy vízzel higított tejszínnel is készíteni, úgy még diétásabb / inzulinrezisztenciabarátabb verziót kapunk. Az egészhez leginkábbis türelem kell, mint a sima smarnihoz is, eltart egy ideig, míg szépen átsül és szétesik a massza.

Hozzávalók 4 adaghoz:

30 dkg zabpehely

3 tojás

4,5 dl laktózmentes tej (vagy pl. cukormentes mandulatej, esetleg fele-fele víz és tejszín)

10 dkg vaj

A zabpelyhet az aprítógépben néhány másodpercre megpörgettem, hogy kisebbek legyenek a darabkák, de nem kell lisztesíteni. Hozzákevertem a tejet és a tojásokat, majd otthagytam egy jó félóra-órára ázogatni a masszát.

A vajat megolvasztottam a legnagyobb serpenyőmben. Ráöntöttem a tésztát és közepes tűzön sütögetni kezdtem. Amikor elkezdett sülni, igyekeztem megfordítani a masszát kisebb darabokban, majd szinte folyamatosan kevergetve, széthúzogatva két fakanállal, morzsa állagúra sütöttem-pirítottam. A család kapott rá 2-3 evőkanálnyi cukrot még tálalás előtt, az enyém natúr maradt. Házi baracklekvárral / porcukorral megszórva boldogan megettük.

Ha gluténmentes zabpehelyből készíted, még gluténmentes is. Dupla nyereség annak, akinek fontos.

Póréhagymás-makrélás fussili / zöldborsólisztes penne

Döbbenten láttam a menüterv rögzítésekor, hogy még sose blogoltam le ezt a receptet. Pedig elképesztően jó, és ebben a formában még a halat is megeszi az egész család. Most kétféle tésztával készítettem, a kevésbé egészséges durum fussilivel a családnak, és borsólisztes pennével nekem. Gyors vacsorának is kiváló választás.

Hozzávalók 5 adaghoz:

1 ek olívaolaj 

3 szál póréhagyma fehér része 

2 doboz makrélakonzerv (az egyiknek az olaját is felhasználtam)

2 dl (laktózmentes) tejszín

3 dkg reszelt parmezán

só, bors

30 dkg fussili tészta

8 dkg zöldborsólisztes penne tészta

Egy nagyobb és egy kisebb lábosban vizet tettem fel melegedni a tésztáknak.

A póréhagymát felkarikáztam, és az olívaolajon közepes hőmérsékleten párolni kezdtem, kevés sót szórtam rá. A makrélát leszűrtem, az egyik konzerv olaját is a póréra öntöttem, a másiktól megváltam. Egy müzlistálban villa segítségével enyhén összenyomkodtam a haltörzseket. 

Közben a vizek felforrtak, a tésztákat megfelelő idő alatt megfőztem, leszúrtem. 

Amikor megpárolódott a póréhagyma, hozzátettem a makrélát, majd felöntöttem a tejszínnel, borsoztam és belekevertem a reszelt parmezánt is. Rottyantottam rajta egyet, és a kész tésztákra arányosan elosztottam a ragut. 

Vörösbabos tojáspörkölt

Van nekem egy naaaagyon egészséges szakácskönyvem, ritkán is kerül elő, hehehe. Na de szépek benne a képek, és amúgy tök jók a receptek, abszolút emberbarát, nem kell belehalni a diétás ételeibe egyáltalán. A gyerekek elő is kapták a múlt héten, és bejelöltek benne jónéhány képet, majd a lányom ki is választott közülük egyet, ezt. Aztán persze már nem ette olyan lelkesen, de megkóstolta, és az is valami. mindenki másnak nagyon ízlett. És legalább kipróbáltuk hozzá a zabtésztát, ami meglepő módon egészen finom, és még a felszívódása is igen baráti.

Hozzávalók bő 4 adaghoz

2 nagy fej hagyma
2 evőkanál olaj
1 evőkanál pirospaprika
1 evőkanál háromszoros paradicsomsűrítmény
1 evőkanál piros arany
2 dl víz
12 tojás
2 doboz vörösbabkonzerv
só, bors

Először megfőztem a tojásokat főtt tojásnak (bő 10 percet rotyogtak forrástól számítva), majd kihűtöttem. Megtisztítottam, félbe vágtam, a sárgákat kivettem és villával összetörtem, a fehérjéket kisebb-nagyobb kockákra vágtam.

Aztán elkészítettem a pörköltalapot: a hagymát tisztítottam, apróra vágtam, majd az olajon puhára pároltam. Lehúzva a tűzhelyről pirospaprikáztam, hozzákevertem a piros aranyat és a sűrített paradicsomot is. Sóztam, borsoztam, aztán hozzáadtam az összetört tojássárgákat is, és kb 2 dl vízzel elkevertem. Visszaraktam a tűzhelyre, lassan összemelegítettem az alapot, majd belekevertem a tojásfehérjét és a lecsöpögtetett vörösbabot. Egy rottyanás és már húztam is le a tűzről. Zablisztből készült tésztával (egyik nap) illetve főtt búzaszemmel (másik nap) ettük. 

Egy gluténos nyilván tudja, de itt szólnék azért, hogy a zabtészta vagy gluténmentes, vagy nem, a búzaszem biztosan nem az. Maga a főétel igen, ezért tettem oda a gluténmentes címkét!

A recept Török Eszter 100% egészség, 0% cukor! könyvéből

Krumplis lángos

Az a bizonyos krumplis lángos, amit az alföldi származású nagymamám sütött rendszeresen, aki egyébként nekünk Pécsi mama néven futott, mert katonafeleségként kis kitérővel Pécsre kerültek aztán. Az a bizonyos krumplis lángos, amit fokhagymás tejföllel megkenve kell tömni az arcodba. Az a bizonyos krumplis lángos, amit alufóliába csomagolva, hogy melegen maradjon, elvillamosoztattunk a 47-esen anyukám munkahelyére gyerekkoromban, mert ugye csak frissen jó, nem lehetett megvárni, hogy anya hazajöjjön. Na, az a bizonyos krumplis lángos hetek óta a fejemben van, időnként a menütervre is felkerült, majd mindig lesodródott róla. Vasárnap kikönyörögték :)

Először is, rá kellett jönni, hogy az "50 fillér árú élesztő" vajon mit jelenthet a kézzel írott receptben, én arra jutottam, hogy 2 teáskanál szárított élesztőt teszek bele. És hát jók ezek a receptek, 5 nagy krumpli, aztán, amennyi lisztet felvesz, aha. Egy darabig méricskéltem a lisztet, hogy majd jól ideírom, de aztán feladtam, szerintem legalább 40 dkg került bele. Végül szépen megsültek a lángosok, véletlenül sem kerekek, mint a strandon, nem, ez nem az a lángos. Ez szögletes és középen kétszer bevágott. Másképp nem lehet, a Pécsi mama is így csinálta.

Hozzávalók egy jóóó nagy adaghoz:

5 nagy krumpli

2 teáskanál vaj

1 dl meleg tej

2 teáskanál szárított élesztő

1 teáskanál cukor

1 tojás

annyi liszt, amennyit felvesz :)

só

A krumplit héjában megfőztem, még melegen meghámoztam, krumplinyomón átnyomtam, hozzákevertem a vajat., tettem hozzá ~1,5 teáskanál sót A meleg tejbe kevertem a cukrot és a szárított élesztőt, vártam, hogy felhabozzon, vagy valami, ezt nem tette, így hozzákevertem a krumplihoz. Beleütöttem a tojást, és elkezdtem a lisztet adagolni. Jó sokat felvett! Amikor már nem ragadt irtózatosan a massza, csak nagyon-nagyon, letakartam konyharuhával, és fél órát hagytam kelni.

Alaposan lisztezett felületen kb fél, max 1 cm-esre nyújtottam a tésztát, kellett lisztezni még rendesen. Kb. 8X12 cm-es téglalapokat próbáltam vágni a tésztából, középen, a hosszabb oldal mentén kétszer bevágtam (ld. a képen), és forró olajban pár perc alatt mindkét oldalán sütöttem, majd lecsepegtettem. Sok-sok fokhagymás tejföllel megkenve hülyére ettük magunkat belőle.

Epres túrógombóc IR barát módra

Az nem járja, hogy akinek nemigen fér a diétájába a krumpli (csak megszorításokkal, heti egyszer sült krumpli vagy steak burgonya formájában, köszi), az ne ehessen többet szilvás gombócot. Vagy barackos gombócot. Vagy, adott esetben, epres gombócot. Szerencsére nem járok egyedül ebben a nemkrumplis cipőben, így mások is kísérletezgetnek, nekem már csak kipróbálni kellett gombócolást. A tésztája ráadásul túróalapú, azaz még fehérje is van benne, egy fokkal jobb is, mint anélkül. Egy zöldséges, vaskos leves után kiváló második fogásnak, persze desszertnek is lehet fogyasztani. Számolva, hahaha :)

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg túró
1 tojás
5 dkg vaj
14 dkg teljes kiőrlésű  liszt vagy 10 dkg tk liszt és 4 dkg fehérliszt
3 dkg eritrit

A töltelékhez:

felezett eper
fahéjas eritritpor (nem kell megvenni hiperdrágán, le lehet porítani az aprítógépben vagy a kávédarálóban az eritritet)

A morzsához:

5 dkg vaj
10 dkg teljes kiőrlésű zsemlemorzsa (ezt is lehet házilag készíteni)

A túrót összekevertem a tojással, puha vajjal, a liszttel és az eritrittel. Puha, de kézre már nem ragadó masszát kell kapni. Az epret mostam, csumáztam feleztem, a fahéjas eritritet elkészítettem. Nagy lábos vizet odatettem forrni. Kinyújtottam a tésztát kb 4 mm-es vastagságúra, négyzetekre vágtam, majd a felezett epret a fahéjas eritritbe mártva belecsomagoltam a tésztadarabokba, gombócot formálva. Enyhén lisztezett tálcán várták a forró fürdőt:) 

Amikor a víz felforrt, óvatosan beleengedtem a gombócok felét, majd szintén óvatosan megkavartam, hogy ne ragadjanak le az aljára. Amíg megfőtt az első adag gombóc, felolvasztottam a vajat egy nagyobb serpenyőben, és gyorsan megpirítottam benne a tk morzsát. Én épp csak aranybarnára szoktam pirítani,  nem szeretem, ha túlságosan odakap. A gombócokat szűrőlapáttal kihorgásztam a vízből, a morzsába forgattam, aztán megismételtem ugyanezt a második adaggal. A maradék fahéjas eritrittel fogyasztottuk, az a jó benne, hogy nem kell mértéket tartani, mert sem nem hizlal, se nem nyomja fel a vércukrot. Ez az eritritre érvényes, a gombócra sajnos nem...

Áfonya mámora barackos gombócát adaptáltam a túrómennyiségemre.

Cukkinis lasagne

Egy ismerősöm fotóján láttam meg egy képet a cukkinis lasagne-ról, és éreztem, hogy ő és a kis családom egymásnak vannak teremtve. Van az a béna kacsa mese Terkáról és a zöldségekről, amikor kimegy a piacra az anyukájával, és találkozik a zöldségekkel, akiknek minden álma, hogy levesben vagy főzelékben végezzék. Kábé így lehetett ez a lasagne, akinek nagy álma volt moeséknél a (kopott, csorba) lapos tányéron végezni. A béna kacsa bevezetőt követően, a karantén 54. napján, mentálisan kifacsarodva úgy érzem, jobb lenne  ha inkább csak recepteket írnék, vagy még azt se. Lehet elég lesz, ha csak sütök-főzök csendesen. (Most úgy látjuk, hogy a gyerekek idén már nem mennek iskolába, a nyár is úszni látszik, augusztusra várják a Covid-19 következő hullámát, hát se jókedvű, se optimista nem vagyok ma este). Amúgy le is fotóztam a telómmal, de az haldoklásnak indult, és már nem tudok róla képet feltölteni.

Hozzávalók 6 nagy adaghoz:

• 5 kisebb cukkini
• 5-7 gerezd fokhagyma
• kevés olívaolaj
• só, bors
• 2 doboz natúr mascarpone vagy annak utánzata vagy camping sajt vagy ricotta, ki mit talál
• legalább 5 dkg parmezán
• lasagnetészta (nekem most vegyesen volt spenótos és sima)
• 3 evőkanál tejföl
• 1 dl tejszín
• reszelt sajt a tetejére

A cukkinikat megmostam, a végüket levágtam, nem hámoztam, majd robotgéppel lereszeltem. Az olívaolajon megfuttattam az átnyomott fokhagymákat, majd hozzáadtam a reszelt cukkinit. Sóztamm, borsoztam. Az elején rövid ideig lefedve (amíg kiereszti a levét), majd fedő nélkül (amíg el is párologja) pároltam. Ha marad az alján egy kevés folyadék, az nem baj, majd a lasagnetészta felszívja. A kész cukkinihez kevertem a krémsajtot és a parmezánt.

Ekkor elkezdtem rétegezni. Először is a tejszínt beleöntöttem a tepsi aljába, arra tettem egy réteg tésztát. Erre rákanalaztam a cukkinis elegy harmadát, majd tészta - cukkini - tészta - cukkini - tészta. Azaz tésztával zártam a sort. Megkentem 15 %-os tejföllel, vagyis creme fraiche-el, és jól megszórtam reszelt sajttal, esetünkben épp light ementáli volt a hűtőben. 180 fokos sütőbe toltam, és addig sütöttem, míg szép pirosas lett az egész sajttető.

Helló 2014, helló fehérbabos-currys sárgarépaleves

Itt az ideje életet lehelni ebbe a kedvenc kis blogomba. Kicsit elavult már a novemberi almáspite recept, pedig voltak közben jó kis próbálkozások, még fotóztam is időnként, de a leírás elmaradt. Volt közben munkába visszamenés, karácsony, újév, télmentes tél, ilyesmi. Mindjárt itt a segítsüti, addig is pörögjek itt fel, hátha még olvassa valaki ezt a blogocskát. Ja, a régi narancskonyhás receptek is átjöttek közben, sajnos egyelőre képek és címkék nélkül, rettenetes szerkesztéssel. Ha lenne egy szabad hetem, megcsinálnám... Addig is inkább jöjjön a sárgarépaleves receptje.

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma
• 1 ek olívaolaj
• 60 dkg sárgarépa (1 nagy répa karikázva, a többi reszelve)
• 60-70 dkg fehérbabkonzerv (szűrve, öblítve)
• só, 1 tk curry, kevés őrölt gyömbér és koriander
• 6 dl zöldségleves (bio kockából)
• 2 dl (laktózmentes) tej

A hagymát megtisztítotttam, kockákra vágtam, 1 ek olajon megdinszteltem. Rádobtam a fűszereket, átkevertem, hozzáadtam a karikázott répát és a fehérbab felét, majd felöntöttem az alaplével. Forrást követően 20 percig főztem, amíg a sárgarépa megpuhult, ekkor botmixerrel pürésítettem. Beleöntöttem 2,5 dl forró vizet, hozzáadtam a reszelt répát és a bab másik felét, sóztam, majd puhára főztem a zöldségeket. Felöntöttem a laktózmentes tejjel, felforraltam és készen is volt. 

5 adag, a recept a Good Food magazin 2013/2 számából.

Sütőtökös rizottó

Hozzávalók.

• 2 evőkanál olívaolaj
• 30 dkg sütőtök
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kis fej hagyma
• 17 dkg arborio rizs
• 8 dl húsleves alaplé
• só, bors, őrölt rozmaring
• 1 tk vaj
• 3 dkg reszelt parmezán

A sütőtököt megszabadítottam a héjától, kisebb (kb. 1X1 cm-es) kockákra vágtam. Egy serpenyőben megforrósítottam 1 ek olajat, megfuttattam benne az átnyomott fokhagymát, majd gyorsan hozzátettem a sütőtököket. Aláöntöttem max. 1 dl vizet, só-bors-rozmaring kombóval fűszereztem, és készre pároltam.

Közben nekiálltam a rizottónak is. A hagymát apró kockákra vágtam, a másik ek olívaolajon megpároltam. Hozzáadtam a rizst, és a folyamatosan forrón tartott alapléből kanalaztam rá mindig 1-1 merőkanálnyit, közben szinte folyamatosan keverve. Akkor kell rátenni a következő adagot, amikor már majdnem teljesen beszívja. Amikor a rizs megfő, olyan al dente módra, még hozzáadtam egy merőkanál lét, a parmezánt, és a vajat. Ráborítottam a sütőtököt is, kevertem rajta, és kész. Úgy a jó, ha jó szottyos!

2 adag, a hasonlóság nem véletlenül kísérteties Kávé és Csokoládé receptjével, bizony onnan a recept. 

Pestos cukkinileves zöldborsóval és fehérbabbal

A hozzávalókat így szinte teljesen fel is soroltam a receptben :) Ehhe. Ez aztán a könnyű húsmentes zöldségleves.

Hozzávalók:

• 2 salátacukkini (50 dkg kb.)
• 20 dkg zöldborsó
• 1 doboz fehérbabkonzerv (töltősúly: 24 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 ek zöld pesto
• 1 liter zöldségleves alaplé (nálam 1 l-hez 1 alnatura kocka)
• parmezán a tálaláshoz

A cukkinit megmostam, hosszában négybe vágtam, majd karikáztam, nem túl vékonyra. Felforrósítottam az olajat, 1 percig pirítottam benne a szeletekre vágott fokhagymát, ekkor rátettem a cukkinit is, és újabb 3-4 percig pároltam. Ment bele a zöldborsó és a lecsepegtetett, kicsit átmosott bab is, felöntöttem az alaplével, belekevertem a pestót és puhára főztem a zöldségeket (kb 5-6 perc kellett neki). Reszelt parmezánnal tálaltam. 

A Good Food magazin 2013 júniusi számában találtam

Zellerkrémleves

Na ez aztán a bonyolult leves :) És még sosem főztem, nem tudom, miért, pedig étteremben, menzán szeretem. Én inkább sűrűbbre hagytam, kenyérkockát úgyse teszek rá, mert nem szeretem, így meg még jobban érezni a zeller ízét, amit a gyerekkori lelkesedésem hiányának dacára igen megszerettem.

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 nagy zellergumó
• 1 kis krumpli
• 1 ek olaj
• fél zöldségleveskocka (alnaturást használok), bors
• 2 dl tejszín

A hagymát megdinszteltem az olajon, hozzáadtam a fokhagymát is. Átpirítottam, beletettem a kockákra vágott zellert és krumplit is. Annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepte, hozzáadtam a leveskockát is. Amikor megfőttek a zöldségek, leturmixoltam, felöntöttem a tejszínnel, rottyant egyet és kész.

5 adag lett

Kéksajtos kelkáposztakrémleves

Elég bizarrul hangzik, lássuk be. Pedig nem az! Csak érdemes csínján bánni a kéksajttal, inkább ízt-zamatot adjon a levesnek, ne a karakterét.

Hozzávalók:

• 1 kis krumpli
• 15 dkg kelkáposzta
• 2 dkg kéksajt (nálam danish blue most)
• bors, szerecsendió
• 0,5 l húsleves alaplé
• 2 ek tejföl

Az alaplével együtt főni tettem a kockákra vágott krumplit. Közben felcsíkoztam a kelkáposztát is, azt is a levesbe tettem. Amikor félpuhák voltak, belemorzsoltam a kéksajtot, aztán készre főztem. Belekevertem a tejfölt, borsoztam, ízesítettem szerecsendióval és leturmixoltam.

2 adag, a Good Food januári számából a recept

Kaszinótojás

Hozzávalók:

16 kemény tojás
5 ek majonéz
3 tk mustár
5 dkg vaj
1 tk tejföl
só
fehér bors

A tojásokat megpucoltam, félbevágtam, a sárgák mentek a tupperes kancsómba, a fehérjék egy nagy tálcára csücsültek. A sárgákhoz tettem a többi hozzávalót, habverővel jó alaposan verettem, majd a masszát visszatöltöttem a fehérjékbe. Franciasalátával tálaltam, mindenki nagyon boldog volt a retró szilveszteri vacsorával :)

Ezzel kívánok boldog új évet a kedves olvasóknak :)

Spenótos lasagne v2.0

Volt már nekem egy spenótos lasagne próbálkozásom, nem voltam maradéktalanul elégedett az eredménnyel. Ahogyeszikúgypuffad receptje viszont egyszerűnek és finomabbnak tűnt, hát nekiláttam. Még egyszerűsítettem is rajta, rétegezze egymással a spenótos-túrós réteget a besamellel, akinek két anyja van. Én nemes egyszerűséggel összekevertem a szószokat, így gyorsítva az ügymeneten.

Hozzávalók 6 adaghoz:

50 dkg fagyasztott spenót
25 dkg túró vagy ricotta
2 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
30 dkg lasagnetészta
10 dkg vaj
6 dkg liszt
6 dl tej
8 dkg reszelt parmezán
fél-1 dl tejszín
ízlés szerint további pár maréknyi reszelt sajt a tetejére

A spenótot kiolvasztottam. Kicsit átturmixoltam, majd belenyomtam a két fokhagymagerezdet és hozzákevertem a túrót is. 

Utána elkészítettem a besamelmártást: egy közepes lábosban (ennek később lesz jelentősége) megolvasztottam a vajat. Alacsony húfokon hozzáadogattam a lisztet, lehetőség szerint folyamatosan keverve. Kicsit megfuttattam, majd belekevertem apránként felöntve a tejet is. Csomómentesre kell keverni habverővel, folyamatosan. Ment bele só, bors és bőven szerecsendió is. Lassan forrásba hoztam, és közben belekevertem már a parmezánt is. Amikor felforrt, haladéktalanul levettem a tűzhelyről. Ekkor belekevertem a kellően nagy lábosba a spenótos-túrós elegyet. Ezzel a szósz készen is volt.

A tepsi aljába öntöttem és szétkentem a tejszínt, aztán lelkezdtem rétegezni: a tejszín tetejére került a lasagnetészta, aztán a spenótos cucc, majd ezt megismételtem még vagy háromszor. A spenót került a tetejére, én még megszórtam egy kevés sajttal. 180 fokos sütőben aztán 30 perc alatt készre sütöttem.

Trutyileves

Annyira megragadta a fantáziámat a múltkor a Nigella vicces ételeiben látott trutyileves, hogy egyik éjszaka fél éjjel ezzel álmodtam. Muszáj volt kipróbálni, ráadásul olyan egyszerű, hogy még a nagy letargiámban is kedvem volt nekilátni.

Hozzávalók 4 adaghoz:

50 dkg zöldborsó
1 leveskocka
20 dkg mozzarella
só, bors

A leveskockát 6 dl vízben felforraltam, majd beleöntöttem a borsót és 10 percig főztem. Közben leöntöttem a mozzarelláról a levét, nagyobb kockákra vágtam, majd a borsóhoz adtam, és az egészet botmixerrel átturmixoltam. Sóztam, borsoztam, kész.