Görög saláta

Persze, amikor van otthon paradicsom, mozzarella és friss paradicsom is, akkor mit kívánok? Görög salátát. Még csak véletlekül sem caprését, nem, nekem görög saláta kell. Így elcaplatok a DM-be ezüstszürke WC keféért és Domestosért, hogy a taki néni boldog legyen pénteken, ja, ez nem jön ide, szóval elcaplatok a Rotschildba feta sajtért, és hazaérvén nekilátok. A mozzarella várhat a jövő hétig is akár.

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  1 paprika
  
  
  


• 
  
  
  10 centi uborka
  
  
  


• 
  
  
  1 kis fej lilahagyma
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg feta
  
  
  


• 
  
  
  zöldfűszer, kicis só
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj
  
  
  

A zöldségeket nagyobb kockákra aprítom, óvatosan megsózom (a feta is sós lesz) és fűszerezem, tudom, hogy nem ér meg ilyenek, de én provanszi fűszerkeverékkel szórom meg. Nyakonöntöm olivaolajjal, keverek rajta egyet, majd a fetára kockázom maszmókázom-csipkedem a fetát.

1 jó nagy adag lesz belőle.

Juhtúrós pogácsa

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  25 dkg margarin
  
  
  


• 
  
  
  15 dkg juhtúró
  
  
  


• 
  
  
  1 doboz tejföl
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás sárgája + 1 egész tojás a kenéshez
  
  
  


• 
  
  
  2 dkg élesztő
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  só
  
  
  


• 
  
  
  reszelt sajt
  
  
  

Az élesztőt a cukorral és a langyos tejjel felfuttattam. Közben a lisztbe csipkedtem a hideg margarint és a juhtúrót, megsóztam, hozzáadtam a tojás sárgáját és az élesztős cuccot. Gyorsan összedolgoztam a tésztát, folpackba csomagoltam, és a hűtőbe száműztem vagy két órára (egy egész éjszakára még sokkal jobb lett volna).

Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, a tésztát pedig a hűtőből kiszedve kb. egycentisre nyújtottam, néhol még vékonyabb is lett, majd kétféle pogácsaszaggatóval szaggattam. Szépen egymás mellé sorjáztam őket a két tepsiben (sütőpapír!), méret szerint válogatva, a felvert tojásfehérjével megkentem, a reszelt sajttal megszórtam*, és a sütőbe küldtem a két tepsit, légkeverés funkcióval. 17-20 perc alatt sültek tökéletesre.

3 tepsi lett belőle. A recept VTTM-től származik, még az index szaktopikból vadásztam évekkel ezelőtt.

*aki pedig azt meri nekem állítani, hogy 30+ fokban, a 180 fokos sütő előtt guggolva lehet sajtot szórni bármire is, az téved. Maximum csipegetni lehet, az meg őrjítő módon pepecs. Azt is szeretem, amikor aszondják, hogy locsold meg a rakott krumplit tejföllel. Anyád, morogják a topiklakók. Locsolás és tejföl, na az nem jön össze. Ja, természetesen teljesen HACCP-s megoldás a 2,6 nm-es konyha adottságait kihasználva a földön átugrálni a sütéskész pogácsák fölött.

Sangría

Hát kérem, épp kb. három évvel ezelőtt csinált először - balazs - sangríát, először egy próbaadagot a szülinapunkra, E80-as tortával kísértük, majd az azt követő őrségi hétvégére hozott magával kétnapi adagot, amit mindjárt első este elfogyasztottunk, majd nagyon röhögtünk, majd algopiryneket szedtünk másnap. Azóta is szeretjük a sangrítát csapatostul, most én is nekiveselkedtem, mivel jött a siserehad. Mondjuk pont a fele megmaradt, a hűtőben figyel, vidám esték elé nézek, mert Valakinek nem bírja a gyomra.

Hozzávalók:

• 
  
  
  8 üveg olcsójános száraz vörösbor
  
  
  


• 
  
  
  3 citrom
  
  
  


• 
  
  
  2 lime
  
  
  


• 
  
  
  2 alma
  
  
  


• 
  
  
  5 narancs
  
  
  


• 
  
  
  1 kiló őszibarack
  
  
  


• 
  
  
  40 cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 dl ocsójános brandy
  
  
  


• 
  
  
  2 rúd fahéj
  
  
  


• 
  
  
  5 dl szénsavas ásványvíz
  
  
  


• 
  
  
  jégkocka
  
  
  

A gyümölcsöt összeaprítottuk, előzetesen persze megsikáltam a citrusféléket folyó víz alatt, mivel ezek héjastul ugrottak fejest az alkoholba, az alma héjával a krumplipucoló végzett, a barack héján pedig a ráöntött forró víz. A bort összekevertük a brandyvel, a gyümölccsel, és a 40 deka cukorból valamint 1 deci vízből főzött cukorsziruppal. Beledobáltam a két fahéjrudat, és a hűtőbe tettem volna egy éjszakára, ha nem lenne kicsi a hűtőm, de kicsi, így nem tettem. Amikor jöttek a vendégek (lásd még: siserehad) felöntöttem a szénsavas ásványvízzel, nyomattam bele jégkockát, és lehetett poharakba merni.

Csoportos adag, vigyázat. Nagycsoportos. Szóval felezhető.

Miccónak?

Azt kérdezi tőlem nemisbéka kartácsnő, hogy mit szólnak a konyhablogoláshoz a barátaim és üzletfeleim. Ha úgysincs időm főzni, legalább járassam a számat, nem? :) Ideális kérdés 4 dkg tökmaghoz és egy doboz Dreherhez. Ez van ugyanis itthon, ez a gasztronómia csúcsa :))

Hogy mit szólnak a konyhablogolásomhoz, szeretik-e, hogy fényképezni kell a " jóétvágyat" előtt? A nővérem oly mértékben támogatta a blogolásomat, hogy tőle kaptam szülinapomra a sablont, nekem csak a nevet kellett gyakorlatilag megváltoztatni, és beleültem a jóba. Valaki is támogatja a dolgot, szerintem csípi, hogy jórészt a blog hatására gyakran keresek valami újat, valami mást, de azt is kedveli, hogy a régi jó ízek nem vesztek ki a konyhából. Most visszanéztem, hát a fényképezésben mostanában nem vagyok nagyon lelkes, néha éhesebbek vagyunk :) Továbbá a folyamatos költözés hatására sose lehet tudni, hol tartózkodik épp a két fényképezőgép egyike. Pedig az enyémet direkte erre a célra vettem.

Hat-e rám a sok gasztroblog? Igen. Irigy vagyok. Irigy vagyok a lelkesedésre, a kutakodásokra, a sok bejegyzésre, az időtökre. Aztán mindig meggyőzöm magam, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szánja :) és akkor nem vagyok már irigy, csak nagyon tetszenek a blogok. Sokszor felkapom a fejem egy-egy receptre, elhatározom, hogy hűűűű, holnap én is ezt... és aztán nem. Inkább keresek egy-két blogban, ha nincs ötletem, vagy csak kiindulópont van.

Tárkonyos csirke

Hozzávalók:

• 
  
  
  50 dkg csirke felsőcombfilé
  
  
  


• 
  
  
  1 húsleveskocka
  
  
  


• 
  
  
  2 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál tárkony
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt vegyesbors
  
  
  


• 
  
  
  1,5 dl tejföl
  
  
  

A húst felkockáztam, beleszórtam egy fazékba, felöntöttem 4 dl vízzel, beledobtam a leveskockát, és alágyújtottam. Amikor felforrt, megborsoztam, beleszórtam a tárkonyt és belenyomtam a fokhagymát, és közepesre halkítottam a lángot. Jó 20 perc múlva kihalásztam a húsokat, és fedő nélkül nagy lángon beforraltam a szaftot, kb. a fele mennyiségre. Ekkor lehúztam a tűzről, habverővel simára kevertem benne a tejfölt, és újra visszaraktam a tűzre. Ismét beforraltam, majd visszadobtam bele a húsokat, és lehetett tálalni. Petrezselymes krumplit ettünk hozzá. Nekem egyébként kicsit hiányzott a szaft besűrítése egy kis liszttel, majd legközelebb kipróbálom amúgy is.

Nem nagyon éheseknek 4 adag. Nemisbékától merítettem az ötletet.

Meglepő és mulatságos meggyleves

A meggyet a Hold utcai piacon vettem, majd a maradéka a szolid 30 fokban utazott Vp-be. Kezde megadni magát, Valaki kocsmázni ment, én meg kitaláltam a tutit. Meglepem a maradékból készült meggylevessel holnapra. Mondjuk nem találtam mindent a legénylakásban, amit normális esetben gyümölcslevesbe nyomatok, de sebaj :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  3 marék meggy
  
  
  


• 
  
  
  3 evőkanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  8-10 szem szegfűszeg és szegfűbors
  
  
  


• 
  
  
  1 kávéskanál őrölt gyömbér
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tejföl
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál liszt
  
  
  

A meggyet megmostam, leszáraztam, és felengedtem annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Hozzáadtam a cukrot, a fűszereket, és felforraltam. Habverővel a tejfölbe kevertem a lisztet, felengedtem 1 deci hideg vízzel, és a forró leveshez adtam.

Most hűl, mindjárt kihalászom belőle a darabos fűszert, hogy holnap ne az domináljon nagyon. És nagyon kíváncsian várom a végeredményt :)) (a citrom nekem kicsit hiányzik)

Vigyázz, kész, főzz! V. - Cajun csirkesaláta

A cajun (ejtsd: kedzsön :) konyha a Luisianaba telepített francia kolóniák sajátja. Röviden összefoglalva: egyszerű és nagyszerű. A szükség konyhája, a telepesek az otthonról hozott étkezési szokásaikat alakították a helyben elérhető fűszerekhez, alapanyagokhoz. Az erősen fűszeres főételeket többnyire rizzsel tálalták, és zöldséget ettek hozzá.

A recepteket böngészve arra jutottam, hogy hússal, hallal, tengeri herkentyűvel, virslivel készül a legtöbb cajun étel. Találtam krokodilos és vadkacsás receptet is :) Ami közös bennük, hogy erősen fűszeresek, csípősek. Olyan ez, mint a magyar halászlé vagy a gulyásleves, nincs egy igazi recept, így több tucat leírás után összeállítottam a saját cajun fűszerkeverékemet. Maradt belőle, grillezni is jó lesz. És - hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon - mégis saláta készült, nem választottam így a nyár (és a fürdőruhaszezon) elején nehéz ételt.

Remélem, ez a fűszerkeverék megfelel a kiírási feltételeknek, és méltó darabja lesz a nemzöldfűszeres VKF-fordulónak.

Cajun fűszerkeverék:

• 
  
  
  2 teáskanál só
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál bors
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál őrölt római kömény
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál pirospaprika
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál fokhagymagranulátum
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál kakukkfű
  
  
  


• 
  
  
  1/2 teáskanál oregano
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál chili (és/vagy cayenne bors)
  
  
  


• 
  
  
  2 babérlevél őrölve
  
  
  


• 
  
  
  1 tesákanál koriander (az enyémből most kimaradt, mert nem kaptam)
  
  
  

Hozzávalók a csirkesalátához:

• 
  
  
  2 egész csirkemell
  
  
  


• 
  
  
  1 kisebb fej jégsaláta
  
  
  


• 
  
  
  25 dkg barna csiperkegomba
  
  
  


• 
  
  
  5 érettebb paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  3 répa
  
  
  


• 
  
  
  fél citrom leve
  
  
  


• 
  
  
  3 teáskanál cajun fűszerkeverék
  
  
  


• 
  
  
  1 teásnakál olivaolaj + 4 evőkanál napraforgóolaj a sütéshez
  
  
  

A csirkemellet 1X1 cm-es kockákra vágtam, és a napraforgóolajban megsütöttem őket, majd egy mélyebb tálba szedtem. Rászórtam 3 teáskanál cajun fűszerkeveréket, ráfacsartam a citrom levét, ráöntöttem az olivaolajat, alaposan összekevertem, és amikor kihűlt, 1 órára a hűtőbe raktam.

A zöldségeket megmostam, a gombát felszeleteltem, és a maradék olajban néhány perc alatt - vigyázva, hogy roppanós maradjon - megfuttattam, majd egy tányérra szedtem és hűlni hagytam. Lereszeltem a répát nagylyukú reszelőn, a paradicsomot felkockáztam, és a salátát is kb. háromcentis darabokra vagdostam. Az egy óra leteltével alaposan összeforgattam a hússal, és lehetett tálalni.

4 adag. A hevenyészett fűszerismertetésem a wikipédiáról származik, a receptötlet a The Cookin Cajun c. internetes szakácskövből merítettem, persze kissé átvariálva. Köszönet még Valakinek, aki felhívta a figyelmemet a cajun konyha létezésére :)

Lecsó

Lecsó, lecsó, lecsó, lecsókolom a szádat... :)

Valaki kijött elém a vonathoz és azt mondta, lecsót kell főzzek vacsorára, ő már be is vásárolt hozzá. Mit mondjak, nem tiltakoztam. Ezzel megkezdődött az idei lecsószezon nálunk is. Azt meg már meséltem, hogy én nem is szerettem a lecsót régen? Nem tudom, hogy az őseim mit követtek el, mondjuk apám annyira szeretett játszani az étellel (nem az asztalnál, hanem főzés közben), hogy simán lehet, hogy nem hasonlított lecsóra. A szüleim általában úgy ütötték rá a tojást, hogy egyben maradjon, tükörtojásnak, az is lehet, hogy ezt nem szerettem, mert a spenóton sem viseltem el a szétfolyó sárgáját. Aztán egyszer a Balatonon, ahol a kempingben szokás volt a szomszédok fazekába is belenézni, egyszer valaki megkínált natúr lecsóval. Azóta vagyok én függő, de jobb szeretem magamnak főzni, mert akkor az olyan is lesz. Részemről nagyjából betartom a 2:1-es paprika:paradicsom arányt.

Hozzávalók a diétás változathoz, ma este:

• 
  
  
  2 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  2 fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  85 dkg paprika
  
  
  


• 
  
  
  50 dkg paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  só, pirospaprika
  
  
  

A hagymát felkockáztam apróra, mély lábasba hajintottam, meglocsoltam az olajjal, tűzre tettem és kavarintottam rajta egyet, majd lefedtem. Az előzetesen megmosott paprikákat kicsumáztam, negyedekbe vágtam, majd azt szeleteltem. (Közben döbbentem rá, hogy én megrögzött félkarikázó vagyok, most mégsem úgy sikeredett.) Amíg a paprikákat felaprítottam, a hagyma pont jóra párolódott, így már küldhettem is rá a paprikát. Megsóztam, kavartam rajta egyet, lefedtem, és jöhettek a paradicsomok. Azokat kockákra vágtam, és - mit ad isten - a paprikák pont addigra lettek már nem roppanós, de még nem puhák, így megkapták a paradicsomot, meg egy teáskanálnyi pirospaprikát. Itt a fedőt már nem kapták vissza, 15 perc és készen voltunk.

Ütöttem rá most 5 tojást, mármint a felére, a másik fele reggeli lesz :) Szép tanyasi tojást kaptunk, az íze is sokkal jobb, mint a boltinak. Én mondjuk nagyon szeretem a la natúr is.

Ha pedig parasztosabbra vágyom, és a vonalaimra sem gondolok, akkor az olajat kiváltja az olvasztott szalonnazsír, és némi füstöltkolbászt is karikázok bele. De - abszurdum! - a múltkor valamiért tejfölt kevertem bele, szóval a lehetőségeknek széles a tárháza.

4 adag lett volna, ha még 3 tojással megküldöm a teljes mennyiséget.