Dijoni mustáros szarvasraguleves gnocchival

Hozzávalók:

• 50 dkg szarvascomb


• 15 dkg sárgarépa


• 15 dkg fehérrépa


• 3 evőkanál dijoni mustár


• 1 citrom


• 2 dl tejszín


• 20 dkg gnocchi

A szarvashúst kis kockákra vágjuk, és 1 liter forró vízben 2-3 perc alatt leforrázzuk. 3 liter (szerintem kevesebb) hideg vízben főzni tesszük, 3-4 babérlevél kíséretében, sózzuk természetesen. Kb. 50 percig főzzük, majd beletesszük a felkockázott zödségeket (szerintem kicsit többet is elbír, legalább a sárgarépából), és együtt puhára főzzük. Hozzáadjuk a dijoni mustárt, a citrom reszelt héját és a kifacsart levét (figyelem, nagy citrom esetén a fele is elég!). Belefőzzük a gnocchit, majd kevés forró levest elkeverünk a tejszínnel, és ezt is hozzáadjuk a leveshez. Frissen vágott petrezselymet szórunk még rá, és készen is vagyunk.

A levest Bereznay Tamás receptjei közül lestük, a Nők Lapjában volt.

Megjegyzések: a 3 liter víz sok ennyi húshoz-zöldséghez, ebből nem raguleves lesz így. Nekem hiányzott a bors belőle, így mi nem hagytuk ki sem a végén, sem frissen őrölve, tálaláskor. És nem is szeretem a gnocchit :) És a citrommal vigyázni kell, viszont elvisel akár több mustárt is. Szerintem.

Brokkolikrémleves

Hozzávalók:

• 1 kisebb brokkoli


• 1,5-2 dl tejföl


• 1 púpozott teáskanál liszt


• só, fehérbors, szerecsendió


• ízlés szerint fehérbor

A brokkolit rózsákra szedve feltesszük annyi vízben főzzük, ami pont ellepi. A főzővízbe sót, esetleg (bio)vegetát teszünk csak. Ha megfőtt, leturmixoljuk, és behabarjuk a liszttel, tejszínnel. Ízesítjük fehérborssal, frissen reszelt szerecsendióval, esetleg további sóval, még esetlegesebben egy pici fehérborral. Én pirított fenyőmaggal kínáltam, mert nem szeretem a zsemlekockát, annál viszont sokkal jobban a fenyőmagot :)

4 adag leves, saját fejlesztés.

Zserbó

A felnőtté válás egyik fázisa? Megsütöttem életem első zserbóját. Izgultam előtte, mert magasra tette sógorom nagymamája a lécet, nagyon finom zsertót tudott sütni. A nővérem konkrétan a teste erejével szokta védelmezni a cipősdoboznyi sütit :) Nem szórakoztam az eredeti mennyiséggel, hanem rádobtam a 1,5-szeres szorzót, hellyel-közzel. Itt-ott a kétszerest. Szóval ez már nem feltétlen egyezik meg Kismama receptjével...

Hozzávalók - tészta:

• 55 dkg liszt
• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 30 dkg margarin
• 1,5 dl tej
• 1,5-2 dkg élesztő
• csipetnyi sütőpor

Hozzávalók - töltelék:

• 20 dkg darált dió
• 20 dkg porcukor
• 40 dkg baracklekvár

Továbbá:

• 12,5 dkg keserű csokoládé
• 6 dkg vaj
• 30 ml tejszín
• 1 ek golden syrup (elhagyható)

Az élesztőt 2 kockacukor kíséretében a tejben felfuttattam. A lisztbe kevertem a sütőport, és belecsipkedtem a hideg margarint. Hozzáadtam a tojásokat és az élesztős tejet, valamint a cukrot, és gyorsan összegyúrtam. Közben Valaki az aprítógépben darálta a diót és összekeverte a porcukorra.

A tésztát háromba szedtem, kettőt beraktam a hűtőbe (ez elhagyható), a harmadikat szép vékonyra nyújtottam. Próbáltam téglalapalakúra (esetleg négyzetre), kis sikerrel. És kezdődött a rétegezés. Először a tepsibe tettem a sütőpapírt, majd arra a tésztát. Megkentem lekvárral, rászórtam a cukros dió felét. Kinyúnytottam még egy tésztakupacot, majd lekvár, dió. Végül rátettem a harmadik tésztaréteget. Ezen a ponton meg kell szurkálni a tetejét, én ezt elfelejtettem, más ne tegye, a sütőben mérgelődni (értsd: puffogni) fog a zserbó teteje. 170 fokos, előmelegített sütőbe toltam, és kb. fél órát sütöttem - amíg halvány barnás nem lett a teteje.

A csokoládét kockáira törtem, gőz fölött olvadni tettem a tejszín és a vaj kíséretében. Amikor jó folyós volt, a süti tetejére kentem, és már el is készült a zserbó.

Az elkészüléshez képest 1-2 nap múlva lesz igazán jó, addigra összeérnek az ízek, rétegek.

Szőlős kacsa

Istenkirályság. Ahogy zserbót sem, kacsát sem sütöttem eddig. Féltem tőle, mint a tűztől, mert könnyen kiszáradhat, de " muszáj" volt. Nem egy bonyolult dolog, pláne, ha van véletlen mustunk.

Hozzávalók:

• 
  
  
  2 kacsamell, bőrével
  
  
  


• 
  
  
  1/2 kg szőlő vagy 2 dl must
  
  
  


• 
  
  
  só, majoranna, bors
  
  
  


• 
  
  
  3 gerezd fokhagyma
  
  
  

A szőlőt összetörtem krumplinyomóval, majd egy szűrő segítségével kinyomkodtam a levét. Na én ilyet többet nem csinálok, vagy szerzek mustot, vagy veszek 100 százalékos szőlőlét valahol...

A kacsamelleket a bőrös oldalukon bevagdostam, a csíkokat egymást keresztezve, vigyázva arra, hogy az alatta lévő hártyát ne sértrem meg. Besóztam, a nembőrös oldalán majorannáztam is. Nagyon pici olajat öntöttem az edénybe (a vadiúj kivizöld edényembe :), beledobtam a melleket, és a sütőben jó nagy lángon (értsd: 220 fokon) megpirongattam mindkét oldalukon. A bőrös fele duplán kapott az élvezetekből, ez eddig 15 perc volt. Ezen a ponton aláöntöttem 3 evőkanál vizet, lefedtem, és párolni küldtem őket, 190 fokra visszavéve a fűtést, 10 percenként locsolgatva. Amikor már majdnem készen voltak (a pirongatást követően tovgábbi fél óra lehetett talán), a mustba kevertem az átnyomott fokhagymákat és némi frissen őrölt borsot. Ezzel nyakonöntöttem a kacsát, kapott újabb 10-15 percet lefedve, majd lepirítottam picit.

Tálaláskor vékonyra szeleteltem, és mindenki meglocsolta magának a szafttal. Hagymás krumplival, esetleg rizibizivel javasolt fogyasztani.

Kb. 3 adag lesz belőle. A recept a Négy alapíz szakácskönyve - savanyú c. remekműből származik, örök hála érte.

Karácsonyi menü

Eltalált egy labda, eleget teszek hát a kötelességemnek, örömmel!

Meglepő fordulatot vesz az idei karácsonyom, több szempontból is. Egyrészt, lett nekem egy Valakim, akivel 24-én, mint normális emberek, karácsonyolhatunk. Másrészt ki fogok próbálni néhány új dolgot, sőt, szinte csak új dolgokat fogok kipróbálni. Harmadrészt, bár kapok a nővérkémtől néhány szelet beiglit, szakítva az előítéleteimmel, rendeltem egy mákosat. Muszáj kipróbálni, jár hozzánk a munkahelyre egy fiú, aki kürtöskalácsot hoz minden héten, és ők hoznak jövő szerdán beiglit is. Mivel a kürtöskalácsuk isteni, remélem a beiglijük is.

A dolog nem 24-én kezdődik, hanem előző nap, at least. A karácsonyfát már 22-én vagy 23-án reggel összerakjuk, ez nálam egyáltalán nem szentségtörés, sőt. 23-án Valaki családja ugrik be ebédre és egy kis látogatásra, mivel velük nem is találkozunk karácsonykor, természetesen főzök nekik egy rendeset. A terv szerint lesz szarvasraguleves gnocchival, Valaki leste ki az egyik Nők Lapjából a receptet, és igen vonzónak találtuk mindketten. Aztán pedig paradicsomos csirke (a la fakanál és nemisbéka) vagy egy egyszerű citromos lazac, ha sikerül lazacot szerezni, köretként mindkét esetben párolt zöldséggel és valami krumplifélével. Desszertnek a sógorom nagymamája zserbóját sütöm, ennél jobbat ugyanis nem tud senki. Mármint a nagymamájánál. Hogy az enyém milyen lesz, az még kérdéses persze, de valahol el kell kezdeni.

24-én estére borleves készül, mert egyszer főztem egy nagyon finomat (a szívem szakad meg, hogy elvesztettem a receptjét), és szeretném újra megpróbálni. Főételnek szőlős kacsa lesz, és ennek meg is van a jó indoka. Valakinek ígértem az első vacsoránkkor, hogy készítek neki, de persze egyikünk sem gondolta komolyan. Mármint a kacsasütést :) Viszont azóta is beszédtéma, és ha már pont 10 hónaposak leszünk karácsonykor, adja magát. A köretet még megálmodom. Desszertnek továbbra is zserbó, meg persze beigli, nekem.

Mindezek mellé persze be kell szereznünk néhány üveg jóféle bort, vöröset és fehéret vegyesen. Az unikumot már megvettük ugye :-)

Továbbadom a labdát Aubergine-nek és Muzsikának, halljuk, mit tesznek karácsonykor az asztalra.

Vörösmarty tér

Kicsi is, savanyú is, de a miénk.

Szeretem az adventi vásárt, pedig drága és kicsi. Nem sok árus van, és évről évre ugyanazok. Mézes, bádogbögrés, faórás, természetes karácsonyi díszes. Azért minden évben találok valamit, ma egy hűtőmágnessel lettem gazdagabb. Viszont amikor nincs nagy tömeg, tehát hétközben, akkor remek dolog meginni egy pár bögre forralt bort (csak kell találni egy helyet, ahol jól csinálják, mert a legtöbb helyen nem), töki pompost majszolni hozzá, esetleg hurkát kenyérrel, végül egy kürtöskaláccsal.

Most nagyon fázik a lábam, de nem baj :)

Karfiolleves

Ha nem olvastam volna ChiliésVanilia gombalevesét angolul, akkor is ideírtam volna, hogy a tipikus magyar levest hogyan kell főzni. Végy tehát egy nagy fazekat, aprítsd bele a zöldséget, amiről a levest elnevezed, plusz még tegyél mellé félkarikára vágott répát. Ezt főzd meg sóval (opcionálisan vegetával, biovegetával, leveskockával, igényeseknek húslével), majd csinálj egy laza pirospaprikás rántást, add a leveshez, a végén pedig tejföllel és/vagy petrezselyemmel díszítsd. Tésztaevők szaggassanak bele vajgaluskát, vagy főzzenek bele valami tésztafélét. Így lett nekem karfiollevesem is.

Hozzávalók:

• 
  1 kisebb karfiol (1 kg)
  


• 
  2 nagy répa
  


• 
  só, bors, biovegeta
  


• 
  olaj, fél fakanál liszt, pirospaprika
  


• 
  fél doboz tejföl
  

Kövessük a fenti utasításokat :) Ebből 8 adag lett.