Ajik update

Épp csak a lényeget felejtettem ki a szülinapi ajándékok sorolásából. Miszerint Valakitől egy, a Gundelbe szóló főzőoktatásra való benevezést kaptam. Még nem tudom, mit tanulok majd, de beszámolok, ígérem :)

Töltött cukkini

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 közepesen nagy :) cukkini
  
  
  


• 
  
  
  30 dkg darált szárnyas husi
  
  
  


• 
  
  
  1 hagyma
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  pirospaprika
  
  
  


• 
  
  
  1 paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  fél zöldpaprika
  
  
  


• 
  
  
  2 marék rizs
  
  
  


• 
  
  
  só, natúr vegeta, bors
  
  
  


• 
  
  
  2 dl tejföl
  
  
  

Az apróra vágott hagymát az olajon megpároltam, majd rádobtam a darált húst, és addig hevítettem, míg jól ki nem fehéredett. Enyhén megszórtam pirospaprikával, rádobtam a négybe vágott paradicsomot és a zöldpaprikát meg a rizst, felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, majd megfűszereztem. 20 percet rotyogott, a végén leszedtem a tetejét, hogy ne nagyon maradjon leve.

Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra*, majd hosszában félbevágtam a cukkinit és kikapartam a magját. Amikor a töltelék megfőtte magát, belepakoltam a cukkinifelekbe, megpakoltam tejföllel (ha lett volna itthon kaprom, azt is kapott volna bele), majd a cukkiniket enyhén olajozott tepsibe pakoltam, lefedtem alufóliával**, és a sütőbe toltam légkeveréses módban, mert az jó. Amikor már majdnem kész volt, leszedtem az alufóliát, és még kicsit pirongattam. Köret nem volt hozzá, mi így szeretjük, egytálételnek, vagymi.

Az éhség fokától függően 2/3/4 adag. Saját fejlesztés.

* Valójában nem kapcsoltam be. Beraktam a sütőbe a cuccost, és vártam a hatást. Csodák pedig nincsenek, a köcsög tök nem sült a hideg sütőben...

** Valójában nem fedtem be. Nem értettem, hogy miért néz ki úgy, ahogy. Aztán lefedtem azért.

Zöldbabgulyás

Íme ismét egy családi recept. Anyám szerint ő találta fel, én meg hajlamos vagyok hitelt adni a szavainak. Tipikus nyári ételünk, ez persze nem zárja ki, hogy a többi három évszakban is ettük volna, de nekem valahogy mégis a nyárhoz kapcsolódik az emléke.

Hozzávalók:

• 
  
  
  30 dkg pulyka felsőcombfilé, vagy valami sertéshusi)
  
  
  


• 
  
  
  3 marék zöldbab
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy hagyma
  
  
  


• 
  
  
  olaj
  
  
  


• 
  
  
  só, pirospaprika
  
  
  


• 
  
  
  fél-fél paradicsom és paprika
  
  
  


• 
  
  
  2 dl tejföl
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál liszt
  
  
  

Az előkészítő munkálatok jórészét Valaki végezte. Felaprította a hagymát apró kockákra, és felkockázta a húst. A hagymát az olajon megpároltam, majd rádobtam a húst, kicsit körbefehérítettem, majd pirospaprikáztam, és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Megsóztam, beledobtam a paprikát és a paradicsomot, és 20 percig hagytam rotyogni. Ekkor beledobtam a kétcentisre vágott zöldbabot, ismét vizeztem és sóztam, és újabb 30 percet főtt, majd behabartam, rottyant még egy utolsót, és kész.

A fenti a fapados verzió. Innen lehet ízlés szerint még ecetezni, kaprozni, ki mit szeret.

3 adag lett belőle

Ajik és új beszerzések

Volt ugye a szülinapom, meg vásáltam is. Egy gasztroblogger szülinapja pedig nem múlhat el gasztroajándékok nélkül. Ja, volt névnapom is, csak az kicsit korábban :) És akkor haladjunk kronológiai sorrendben:

Nemisbéka lepett meg ezzel a gyöngyszemmel a névnapom alkalmából. Remek!

Volt aztán az ominózus Fakanál-féle akcinyó, aminek a vége két új beszerzés lett. Konkrétan:

Aztán eljött a születésnapom. A sor igazából Kicsivú nyitotta egy tálkával, pedig nem is tudta, hogy szülinapom lesz. Kaptam Réka barátnőméktől egy kötény-alátét-fogókesztyű összeállítást, tengerpartos-világítótornyos mintákkal. Vicces :) A tesómék megleptek egy Jamie Oliver-féle mezzalunával, érdemes az embernek üzengetni a blogján, hogy mire vágyik! Erről jut eszembe, vár rám egy kukta Vörösvártól még :)

Tegnap pedig megérkezett a régóta áhítva vágyott Silver Spoon, szintén Nemisbékánktól.

Mindenkinek köszönök mindent!

Gasztrociki kördés

Kicsivú megdobott egy kördéssel (kopirájt báj Fakanál). Azóta szárnyal a látogatottságom :) Szóval ti tényleg kíváncsi vagytok, hogyan vagyok GázGizi a konyhában?

Hát először is ugye ott a vegeta. Ami szerintem nem gáz, mert ha gáz lenne, akkor nem tartanék otthon belőle, de tartok. És úgy kéthetente használok is belőle. Szóval szerintem nem gáz, ellenben sokak szerint igen, mert roncsolom magam, meg a só, meg a tartósítószer, és egyáltalán. Hát én szeretem, mert van egy olyan íze, ami a gyerekkoromat hozza a konyhába minden alkalommal. Például amikor összekeverek egy doboz 20%-os tejfölt egy csomó vegetával, hogy jóóóól érződjön az íze, és megeszek hozzá egy karéj vastagra vágott friss fehér kenyeret. Na az olyan.

A malacfülről jutott eszembe, hogy szeretem a disznósajtot. Hát nem mindennapi vendég nálam, egy évben akár kétszer is szoktam enni, de szeretem. Szigorúan nem a szeletelt, előrecsomagolt változatot, micsoda hülyeség, a disznósajtot vastagra kell vágni a kisdeszkán.

És egy csomó kaját ki szoktam dobni.... Most meg nem jut eszembe semmi több most, pedig renitens vagyok. Na majd update-elek akkor.

Update: ez tényleg ciki. Csakhogy nem magamtól jutott eszembe, hanem a szag vonzott oda. Napok óta kerestem a savanyú szag okát. Most megtaláltam. Kb. 20 dkg, folyóssá vált meggy személyében, basszus. És a rumtopf is felforrt. Magam alatt vagyok.

Fetatzatziki

Két lehetőség van. Vagy feltaláltam a spanyol viaszt, vagy feltaláltam a spanyol viaszt. Két görögös cuccból csináltam egyet. Pikkpakk.exe, és még isteni is :)

Hozzávalók:

• 
  
  
  15 centi uborka
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál fetasajt
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál 20%-os tejföl
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál olivaolaj
  
  
  


• 
  
  
  1 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt bors
  
  
  

Az uborkát lereszeltem, és hagytam kicsit állni magában. Közben összekevertem a fetát, a tejfölt, olivaolajat, átnyomott fokhagymát és a borsot. Kicsit facsartam a reszelt uborkán és összekevertem a szottyal a Kicsivútól kapott tálban :) 2 paradicsomot szeleteltem mellé, egyszemélyes vacsorának kiváló.

Vigyázz, kész, főzz! VI. - Kapros túrós lepény

Túlzás lenne azt állítani, hogy a VKF újabb kiírása elolvasásának pillanatában beugrott, hogy mi lesz a követlező pályamű, ami a komplementer ízek kategóriában mozog, de alig telt bele egy vagy két este, és bevillant. Folyamatosan motoszkált bennem a tökösmákos, tökösmákos, innen már csak egy hangyabokányi választott el a kaprostúróstól. És a szemembe villant gyerekkori Anett pajtásom nagymamájának kapros-túrós pitéje. Végül aztán gyáva voltam, nem írtam neki a wiw-en (de még írhatok :), kicsit kutattam a neten, de aztán maradtam egy másik nagyon jó megoldásnál, elkértem Ákibácsi anyukájának receptjét. Ami nem is pite, hanem lepény, de ez nem változtat azon, hogy - szerintem - komplementer ízeket pakolunk a tetejére. És büszkén jelentem, hogy most először nem utolsó pillanatban készült el a pályamű, hanem egy héttel korábban. Gondoltam, a szülinapi siserehad majd teszteli.

Hozzávalók a tésztához:

• 
  
  
  50 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás sárgája
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg cukor
  
  
  


• 
  
  
  2,5 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  3 dkg élesztő
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg margarin
  
  
  


• 
  
  
  1 csomag vaníliás cukor
  
  
  

Hozzávalók a töltelékhez:

• 
  
  
  50 dkg túró
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás
  
  
  


• 
  
  
  1 csomó kapor
  
  
  


• 
  
  
  pici só
  
  
  


• 
  
  
  2 pohár tejföl
  
  
  


• 
  
  
  cukor ízlés szerint (ha édesen szeretjük, ha nem, akkor no cukor, maximum íz)
  
  
  

A tészta hozzávalóit normál kelttészta módjára összeállítottam. Azzal az egy különbséggel, hogy Anci néni szerint sokkal több cukrot is elvisel az felfutó élesztő, mint amennyit én valaha is a kovászhoz adtam. Hát jött is szépen fölfele, pillanatok alatt, ezt észben fogom tartani, ha sietős a dolgom máskor. Lefedtem egy tiszta konyharuhával, és otthagytam, amíg a kétszeresére dagadt.

180 fokra kezdtem melegíteni a sütőt, majd kiborítottam a tálból a tésztát, kinyújtottam egy nagy tepsi méretére (elvileg 1 centi vastagra), és bele is raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe. A túrót, tojást és az apróra vágott kaprot összekevertem, és a tésztára simítottam, aztán pedig a tejfölt cukroztam meg (nem eléggé), és rá" locsoltam" a kaprostúrósra. Betoltam a már forró sütőbe, és addig sütöttem, amíg kezdett pirulni a teteje.

Kihűlés után vágtam kockákra, de igazán jó két nap múlva lett.