Tűzhely

Az új lakást úgy sikerült megvenni, hogy pengén fel van újítva, viszont a csákó elviszi a beépített tűzhelyét. Korrekt, ez volt a megállapodásban. Az elmúlt hetekben, ha bevásárlóközpontban jártunk, meg is néztük mindenhol a kínálatot. Ismerjük a legtöbb olcsó honlapot, satöbbi. Az hamar kialakult, hogy villanysütő plusz kerámialap lesz a megoldás, nem azért, mert a csákónak is az volt, a gázt oda lehetett volna vinni könnyedén. Hanem azért, mert az elmúlt három évben is kerámialapon főztem, és maradéktalanul meg vagyok vele elégedve, két mozdulattal tisztítható, semmi baja. A villanysütő meg alapértelmezett, azóta tudok normálisan sütni, amióta ezt villanyosban gyakorlom, előtte katasztrófa volt majdnem minden. A sütőtől azt vártam még, hogy légkeverjen, ne melegedjen az eleje (csak lesz valamikor gyerekem, ne ott égesse meg magát), kb. ennyi. A kerámialapnál pedig örültem volna egy felül vezérlősnek.

Szóval ismertük már nagyjából a kínálatot, az elvárások minimuma megfogalmazva. Ajánlották, hogy nézzük meg a Kikát is az elektronikai boltok mellett, és tessék. Másodszorra megtaláltuk a tutit. Megmutassam? Na jó. Ez a kerámialapos teteje, ez pedig a sütő. A dolog annyban hendikeppes, hogy kiállítási darab, nyilván attól (is) olcsó. Meg attól is, hogy hiányzik belőle ez-az. Utánanézve az ez-aznak is jól jövünk ki, azokat a véleményeket pedig egyszerűen nem hallgatom meg, mennyire kell vigyázni a kiállítási darabbal (kéretik ilyet nem is kommentelni, a horrorsztorik nem érdekelnek :). Nekem van kiállítási kanapóm is, oszt tök jó. Most lesz vásári tűzhelyem is. Holnap költözik.

Reklám: egyébként 16-án Nightshopping a Kikában, 10% kedvezmény mindenre 18-24 h között.

This is the beginning of a fruitful friendship :)

Azaz egy estém a Gudelben. Reményeim szerint nem az utolsó. Kaptam ugyanis szülinapomra egy ajándékutalványt, amellyel részt vehettem az egyik főzőtanfolyamukon. Idejében érdeklődtem, még a nyáron, hogy milyen lehetőségek vannak (gyümölcsös, husis, ünnepi készülődős). Töprengtem, majd úgy döntöttem, elmegyek a lehető legelsőre, és ha tetszik, és megéri az árát, még esetleg elmehetek ugye idén kettőre :)

És tegnap volt a nagy nap, a gyümölcsös tanfolyam. Egész nap vártam, mint a télapót. Hatra kellett menni, nemsokára jött a séfünk (később kettő, majd ismét egy lett belőle), betereltek minket, beöltöztünk otthonkába, szakácssapkába, kezet mostunk, és már jött is a sok tanulnivaló. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe papírt vinni, az első 3 perc után kaptam elő a tollamat és kunyeráltam papírt, és körmölni kezdtem, ez így is maradt a következő 3,5 órában, csak addig tettem le a tollat, amikor libamájat meg lazacot, esetleg túrómousse-t, meg hasonló retteneteket kellett kóstolnunk, mindet gyümölccsel, természetesen. Hehe. Nagyon sokat tanultam, nyilván alapvetően a gyümölcsök felhasználási és elkészítési lehetőségeiről, sokféle szószt csináltak nekünk és kóstoltunk, de okosodtam libamájsütésben, szűzpecsenyetöltésben, ízpárosításokban, fú. És alázatban. Nem sztárséfkedett egyik " oktatónk" sem, nem titkolták a trükköket, nagyszerűek voltak. Októberben ugyanott, megéri a pénzét. Végülis a Gundelben vacsoráztam, és tanultam is :)

Ráadásul ráéreztem szokásomhoz híven valamire, az első óra elteltével odafordultam a mellettem állóhoz, és megkérdeztem, hogy nincs-e konyhablogja véletlen. És van neki :)

Zöldségleves

Megjöttünk a nyaralásból, 4 napig tanulmányoztuk az osztrák gasztronómiát, na jó, azért sétáltunk is nagyokat meg nézelődtünk. Mindenesetre a hús-krumpli típusú vacsorák után jól esett valami zöldségesebbet és könnyebbet ebédelni. Tervezek azért beszámolni a nyaralás gasztrorészéről is...

Hozzávalók:

• 
  
  
  kis olaj
  
  
  


• 
  
  
  fél vöröshagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 nagyobb répa
  
  
  


• 
  
  
  fél zeller
  
  
  


• 
  
  
  4 kelbimbó
  
  
  


• 
  
  
  1 fehérrépa
  
  
  


• 
  
  
  3 gomba
  
  
  


• 
  
  
  2 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  2 kis paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  1 szárnyasleveskocka
  
  
  


• 
  
  
  bors
  
  
  


• 
  
  
  a tálaláshoz frissen reszelt parmezán
  
  
  

A következő dolgokat egy lábosba szórtam: hagymát kockázva, répát és kelbimbót karikázva, fehérrépát félkarikázva, zellert hasábozva. Nyakonöntöttem egy kis olajjal, és alaposan megfuttattam őket közepes lángon. Amikor már majdnem jónak ítéltem, a félbevágott fokhagymagerezdeket is belehajintottam, fötörtem :) rajta egyet, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, beledobtam a leveskockát és megborsoztam, és hagytam rotyogni. Fedél nélkül, mint az újság, elsősorban azért, mert eltörött a lábosra illő fedőm, amivel meg helyettesíteni szoktam, azt nem igazán szeretem. Na de: amikor már majdnem teljesen puhák voltak a zöldségek, a felszeletelt gombát és nyolcadolt paradicsomokat is beledobtam a levesbe, kis víz, kis só, és készre főztem, innen már nem kellett neki sok. Tálaláskor parmezánt reszeltünk rája. Amúgy spenót volt a második.

2 nagy tányér lett belőle.

Sajtos kukoricakrémleves

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 normál doboz konzerv kukorica
  
  
  


• 
  
  
  tej
  
  
  


• 
  
  
  víz
  
  
  


• 
  
  
  egy retro camping sajt egyharmada
  
  
  


• 
  
  
  só, vegyesbors, szerecsendió
  
  
  

A kukoricát egy kis tejjel az aprítógépben nagyjából pürésítettem, majd átkanalaztam egy fazékba. Felöntöttem vízzel és tejjel, nagyjából fele-fele volt a mennyiség (2-2 dl?), megsóztam, frissen malmozva színesborsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Összeforraltam, belenyomtam a camping sajtot, alaposan elkevertem, és készen voltunk.

2 adag, saját fejlesztés.

További retro camping sajtos receptem itt.

VKF VII! - Smarni

Volt fejtörés a VKF újabb fordulója kapcsán is, amikoris egy kiállítás képeit egy nyaralás ízeit lehet felidézni egy post erejéig. Gondolatban végiglátogattam az elmúlt néhány év nyaralós helyszíneit, az asszociációk is jöttek hamar persze. Horvátország - pljeskavica, Szlovénia - halleves (ennek vagy valami hasonlónak még a receptjét elővadásztam), Tisza-tó - töltött paprika, Őrség - slambuc (csak nem fogok az albérletben két emberre slambucot főzni gázon).

De hát mégiscsak, a Balatonon töltöttem 4-18 éves korom között minden nyaramat, az évzáró napjától az évnyitóig, folyamatosan, muszáj olyat választani, ami ehhez kapcsolódik. Nem ettünk ott sem különleges dolgokat, anya és mami főzött, meg persze Gizi, a szomszédasszony. Az, hogy a strandra mentünk volna lángosozni, palacsintázni vagy hekket enni, nemigen fordult elő velünk, gondolom, az anyagiak miatt. Volt olyan viszont, hogy anyám és Gizi sárgabarackos gombócot gyártottak a nyekenyóka kempingasztalon :) Ott voltak aztán a minden hétvégére jutó bográcsozások, halászlé, aratógulyás, paprikás krumpli, öhön (az is slambuc mondjuk), szép idők voltak. Anya meg néha egy jó leves utánra összedobott egy smarnit. Ami lehet, hogy császármorzsa, de anyai ágon a felmenőink svábok, szóval maradjunk a smarni megnevezésnél.

Ma reggel fel is hívtam telefonon ízibe, diktálná már le az autentikus receptet, aztán ezt módosítottam, mert nincs is mérlegem, csak mérőpoharam.

Hozzávalók:

• 
  
  
  2,5 dl gríz
  
  
  


• 
  
  
  3 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  3 teáskanál cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás
  
  
  


• 
  
  
  1 csomag vaníliáscukor
  
  
  


• 
  
  
  5 dkg margarin
  
  
  

A grízt felöntöttem a tejjel egy mélyebb tálban, és állni hagytam kb. fél órát. A tojásokat kettéválasztottam, és a tojássárgákat a cukorral és a vaníliás cukorral alaposan kikevertem, a tojásfehérjéket pedig pici sóval nagyjából keményre vertük Valakivel felváltva (basszuskulcs, a kézimixerem valamelyik dobozban van mélyen elcsomagolva). A tejes grízhez kevertem a cukros tojássárgáját, majd beleforgattam a habot. Felolvasztottam egy jó nagy serpenyőben a margarint, majd beleöntöttem az egész masszát, és takarékra téve elkezdtem sütögetni, folyamatos kevergetés mellett. Amikor a massza kezdett sülni, de még igen messze volt a morzsásra eséstől, belém hasított a gondolat, hogy talán anyám ezt két kézzel csinálta, azaz két fakanállal. Innentől már csak türelmesnek kellett lenni, megvárni, míg szétesik a tészta, és jól megpirul.

Mi családilag baracklekvárral ettük a smarnit, a Balatonon rászoktattak minket a plusz porcukorra is.

3 adag

További smarnireceptek:

• 
  
  
  Fakanálnál
  
  
  


• 
  
  
  Ildinkónál
  
  
  


• 
  
  
  Kicsi vúnál
  
  
  


• 
  
  
  Odinál
  
  
  


• 
  
  
  Cseresznyekertnél
  
  
  


• 
  
  
  Macsfalatoknál
  
  
  


• 
  
  
  Jamjarladynél
  
  
  


• 
  
  
  Antibabynél
  
  
  

VKF VIII - Chicken jalfrezi

Dombon ülő fűcsomó legyek, ha azt mondom, nem tudtam rögtön a forduló kiírásakor, mivel készülök más bőrébe bújni. A receptért sem kellett messzire mennem, csak felütöttem a nemisbékától kapott Simple Indian Cookery-t, és kedvemre válogathattam kis kedvenceim, az indiai ételek között. Bár a konyhám jól felszerelt (és végre minden a helyére is került :) különleges fűszerek beszerzésére nemigen lett volna időm, hiszen éjt nappallá téve készülök a kiállításra, így maradtam egy sima kis jalfrezinél.

Hozzávalók:

• 
  
  
  70 dkg csirkemellfilé
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál őrölt kömény
  
  
  


• 
  
  
  kétkéshegynyi chillipor
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál őrölt koriander
  
  
  


• 
  
  
  másfél teáskanál gyömbér
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál curry
  
  
  


• 
  
  
  1 teáskanál só
  
  
  


• 
  
  
  1 hagyma
  
  
  


• 
  
  
  2 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  1-1 zöld és piros húsú paprika
  
  
  


• 
  
  
  40 dkg paradicsom
  
  
  

Elkészítés:

Az olajat felforrósítom, rádobom a köményt, és két percig erős lángon pirítom, majd rádobom a negyedkarikára vágott hagymát, zúzott fokhagymát, kockákra vágott paprikát, ekkor megszórtam az őrölt gyömbérrel is, közepes lángon 5 percig kevergettem. Belekerült a curry, a chilli, a koriander és a só, és löttyintettem alá egy kis vizet, ezzel még vagy két percig elfoglaltam a fakanalat :) Rádobtam a csirkekockákat, fehéredésig sütöttem, majd hozzáadtam a szintén kockázott paradicsomot, lefedtem, és negyed óra múlva lezártam a lángot. Közben a rizs is elkészült.

(A recept valójában az Ultimate chicken cookbook-ból való, és még egyszer régesrégen nemisbéka adta közzé az index Konyha-trükkök topikján.)

Albérlet még

A listáról lemaradt két szép borospohár - a régi lakásban meg majdnem ottmaradt, már a lakásátadás után kértem, hogy menjünk már vissza az ottmaradtakért. Ottmaradt még majdnem két nagy befőttesüveg, ötliteresek. Valaki felszólított a kidobásukra, megígérte, hogy vesz nekem másikat, de ne költöztessük már. Mindkettőt kikészítettem a kuka tetejére, majd az egyiket csak elhoztam :) Harmadrészt, ottmaradt egy adag koviubi az egyik kedvenc tupperes edényemben, de sikerült őket is megmenteni végül-

Az albérletben bekötötték a gázt, mostantól szabad a főzés. Fel is avattam egy rizseslecsóval mindjárt. Viszont megerősített benne, hogy nem akarok gázos főzőlapot majd az új lakásba, ezeken az új főzőlapokon nem lehet elég alacsony lángon főzni. Maradok a jól bevált kerámialapnál. Sütő itt nincs és nem is lesz :( ergo októberig nem sütök.

Van itt ellenben egy mosogatógép. Hát kérem, olyan lelkesedéssel pakolunk bele és belőle ki, hogy az már tankönyvi. Mosogasson, akinek két anyja van :-)