Szőlős csirke tokaji mártással - karácsonyi receptverseny főétel szekció

Hozzávalók a húshoz:

• 
  
  
  1 csirkemellfilé
  
  
  


• 
  
  
  1 dl száraz fehérbor (esetünkben chardonnay)
  
  
  


• 
  
  
  0,5 dl tokaji aszú
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  2X2 evőkanál vaj
  
  
  


• 
  
  
  1 fürt piros szőlő (megszámoltam, 33 szem volt)
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, chillikeverék, cayenne-i bors
  
  
  

Hozzávalók a mártáshoz:

• 
  
  
  2 evőkanál mazsola
  
  
  


• 
  
  
  kb. 1 dl tokaji aszú
  
  
  


• 
  
  
  2 tojássárgája
  
  
  


• 
  
  
  2 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál méz
  
  
  


• 
  
  
  1 evőkanál vaj
  
  
  


• 
  
  
  só, bors, chillikeverék
  
  
  

Előző nap: a mazsolát felforraltam az aszúban, és félretettem. A szőlőt megmostam, leszemeztem, megszárítottam, és visszatettem a hűtőbe. *

Aznap: a csirkemellről leválasztottam a " madárkákat" , a nagyobb darabokat széltében félbevágtam. Sóztam, borsoztam, és a 2 evőkanál olaj - 2 evőkanál olvasztott vaj kombóban gyorsan elősütöttem. Jénai tálba sorjáztam a hússzeleteket, és felöntöttem a két bor keverékével, rácsípkedtem 2 evőkanálnyi vajat, ráöntöttem a sütésből visszamaradt zsiradékot. Megszórtam félbevágott és kimagozott szőlővel, valamint egy csipetnyi cayenne-i borssal és egy kávéskanálnyi chillikeverékkel. Alufóliával lefedtam, 220 fokos sütőbe toltam, és jó 40 perc alatt készre pároltam a hússzeleteket.

Eközben feltettem főni a mazsolás rizst, ezt nem fejtem ki, rizst mindenki tud főzni, vagy legalábbis azt állítja magáról :)

Aztán pedig elkevertem a tejszínt, a mézet és a két tojás sárgáját egy mélyebb tálban. Amikor a húsok megpuhultak, a szőlős hússzeleteket egy másik jénaiba szedtem át, lefedtem alufóliával, és visszaraktam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe melegentartás céljából. A visszamaradt boros lét az aszúban ázó mazsolához öntöttem, gyorsan összeforraltam, majd hozzácsurgattam a tejszínes elegyet, beletettem az evőkanálnyi vajat, sóztam, borsoztam, pici chillikeveréket szórtam bele, és összemelegítettem.

Tálaláskor a mazsolás rizst egy vízzel öblített tálkába szedtem, lenyomkodtam, majd a tányért rátettem és átfordítottam. Mellészedtem 2-2 szelet húst, elrendeztem a tetején a szőlőszemeket, és szépen körbelocsoltam a finom boros mártással.

3 adag, Stahl Judit receptje alapján dolgoztam

* Sokat gondolkodtam rajta a főzés közben és utólag is, mit is jelent, hogy az étel előkészíthető előző nap vagy esetleg annál is korábban. Klasszikus lehet egy pulykatekercs például, amit már akár novemberben betekerünk, a mélyhűtőbe tesszük, és szenteste csak berakjuk a sütőbe, köretet, esetleg mártást készítünk mellé és bezsebeljük az elismerő pillantásokat. Sok esetben szerintem az is előkészítést jelent viszont, hogy a hozzávalókat korábban meg tudjuk pucolni, esetleg feldarabolni. Vagy az is segítség lehet saját magunknak, ha az alapanyagokat előre ki tudjuk mérni, a borosüveget kinyitni, nem is hülyeség, szerintem én fogok még ilyet csinálni, mert sok esetben nem a főzés maga tart sokáig, hanem a kipakolás, mérés, hiszen tudja ezt minden háziasszony. Miért ne lehetne előző nap dobozban előkészíteni a lisztet, vajat, ki tudja, mit? Na nem futtatom tovább itt az eszmét, lényeg, hogy az én receptem klasszikus értelemben nem is biztos, hogy megfelel a kiírásnak, de ezt majd a t. zsűri eldönti.

Sertésragu aszalt paradicsommal

Az úgy volt... hogy tegnap valaki eszembe juttatta a nemisbékánál fellelhető aszalt szilvás sertéscsíkok című műremeket. Az már korábban debütált is nálunk, szerettük. És akkor kitaláltam jól, hogy ma az lesz az ebéd, valahogy illene az advent hangulatába egy kis gyümölcsös balhé. Ember reggel elment a hiperbe, szerzett hozzá húst, csak az hiányzott hozzá (gondoltam én). Megjegyzem, nem húsért ment a hiperbe, azt a sarki hentesnél is beszerezhette volna, hanem lelkiismeretfurdalásból, mert este finoman megérdeklődtem, hogy ha az ablakba raktam volna a csimmámat, a télapó tojt volna-e bele valamit reggelre, ő meg elárulta, hogy nem, én akkor lelkiismeretfurdalást keltve duzzogni kezdtem, aminek egyenes következménye lett, hogy ő reggel a hiperben kezdett. Ez mellékszál, de ki kellett írni magamból. Na szóval, gyerek eltranszferálva sétálni, anya alkot a konyhában. Nézem a hozzávalókat: hogyaszondja aszalt szilva. Nem találom, pedig esküdni mertem volna... Száraz fehérbor. Bakker, van több üveg tokaji, sose fogjuk kinyitni őket, egyéb nincs. Ezen a ponton beláttam, hogy vagy lemegyek a boltba (nem opció, szoros napirend volt mára az esti télapóünnepség miatt), vagy kitalálok valami mást. Véletlen találtam a kamrafiókban aszalt paradicsomot (korábban azt néztem aszalt szilvának), innen már sínen voltunk, mint József Attila (bocs).

Hozzávalók:

• 
  
  
  45 dkg sertéscomb
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy fej hagyma
  
  
  


• 
  
  
  12 szem aszalt paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  3 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  1-1 fél kávéskanálnyi bazsalikom és oregano
  
  
  


• 
  
  
  frissen őrölt vegyesbors
  
  
  


• 
  
  
  1 húsleveskocka
  
  
  


• 
  
  
  fél dl paradicsompüré
  
  
  


• 
  
  
  olivaolaj - sima és csípős-fokhagymás
  
  
  


• 
  
  
  2 evőkanál liszt
  
  
  

Az aszalt paradicsomokat félbevágtam, a fokhagymát felszeleteltem, majd meglocsoltam némi csípős-fokhagymás olivaolajjal, és megszórtam a zöldfűszerekkel. Kicsit hagytam összeérni, eközben felvágtam a sertéscombot apróbb kockákra, megszórtam a liszttel, majd a sima olivaoljon körbepirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, ami jól ellepte, beledobtam a leveskockát, az aszalt paradicsomos keveréket, őröltem rá sok vegyesborsot, hozzákevertem a paradicsompürét, és a félkarikákra vágott hagymát. Ezt a ragut 1 órán keresztül alacson hőmérsékleten rotyogtattam, féltávtól fedél nélkül (:-) Sokszínű pappardelle tésztát főztem hozzá köretnek.

3 adag

Spenótos lasagne

Hozzávalók:

A spenótos részhez:

• 
  
  
  25 dkg leveles spenót
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  reszelt parmezán
  
  
  


• 
  
  
  1 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  só, fehérbors, pici olaj
  
  
  

A besamelhez:

• 
  
  
  4 dkg vaj
  
  
  


• 
  
  
  1 púpozott evőkanál liszt
  
  
  


• 
  
  
  4 dl tej
  
  
  


• 
  
  
  só, fehérbors, szerecsendió
  
  
  


• 
  
  
  1 tojás sárgája
  
  
  

Továbbá 20 dkg lasagnetészta.

A spenótos szmötyihez a leveles spenótot egy kicsi olajon az átnyomott fokhagymával összepároltam, majd sóztam, borsoztam, beleöntöttem a tejszínt és belereszeltem a parmezánt, és pár percig rotyogtattam.

Utána elkészítettem a besamelmártást. Aztán meg szépen összerétegeztem. Alulra a besamelből tettem, aztán tészta, spenótos szmötyi, besamell stb. A tetejét besamel zárta, így, lefedve toltam a sütőbe 180 fokra, majd 45 perc után megszórtam reszelt parmezánnal, amit kicsit rásütöttem.

3 személyes adag

Zöldséges (vad)rizsleves

Addig gyorsan eljutottunk, hogy a tegnapi sertéspörkölt (ebéd) illetve mustáros pulyka (vacsora) után valami húsmentes kéne. Hát legyen spenót. De legyen leves is. Már majdnem kitört a hetes fokozatú hiszti, hogy miért nem tudjuk már megint, mit főzzünk, amikor a pasim jótékonyan javasolta, hogy fáradjak fel a galériára, csapjak a hónom alá egy leveses szakácskönyvet (merthogy három is van belőle), és lapozgassunk. És tessék, találtunk is nemhúsos, nemhalastengeriherkentyűs, nem K betűs zöldségeket tartalmazót. Vadrizs mondjuk sem itthon nem volt, sem a bótban, szelídrizzsel helyettesítettem, kiváló így is.

Hozzávalók 8 adaghoz:

1 nagy szál póréhagyma 
5 szárzeller szár
2 nagy répa 
2 evőkanál vaj 
2 evőkanál liszt 
3/4 bögre rizs 
2 l csirkealaplé
2 dl tejszín 
só 
petrezselyem és snidling a díszítéshez 

A vajat megolvasztottam, és rádobtam a félkarikázott póréhagymát, kis kockákra vágott répát és a szintén félkarikázott szárzellert, majd 5 percen át, gyakran megkeverve, pároltam. Ekkor lejjebb vettem a hőt, rászórtam a lisztet, és további 3 percig folyamatosan kevertem, majd fokozatosan felengedtem a húslével. Megsóztam, beleborítottam a rizst, és nagyjából 25 perc alatt készre főztem. Ekkor felmelegítettem a tejszínt, és melegen a leveshez öntöttem. Tálaláskor frissen aprított petrezselyemmel és snidlinggel szórtuk meg az egytálételnek is beillő jó kis sűrű levest.

A Book of soups remek könyv alapján

Almás-fahéjas muffin

Egy időben nagy muffinos voltam, mindig mindenhova egy tál muffinnal érkeztem :) Aztán valahogy lohadt a lelkesedés, lett jó villanysütőm, amiben más dolgokat is szépre meg tudtam sütni, szemben a korábbiakkal, amikor minden ronda lett. Szóval évek óta nem sütöttem muffint, most a héten megint, jól esett. Kisbenőnek is, aki a minimuffinokból vagy 6-7 darabot tolt az arcába, csak azért nem többet, mert a szülei megelégelték a dolgot, és nem adtak neki többet.

Hozzávalók:

• 
  
  
  12,5 dkg vaj
  
  
  


• 
  
  
  10 dkg cukor
  
  
  


• 
  
  
  2 tojás
  
  
  


• 
  
  
  25 dkg liszt
  
  
  


• 
  
  
  fél csomag sütőpor
  
  
  


• 
  
  
  1-1 teáskanál őrölt fahéj ill. szegfűszeg
  
  
  


• 
  
  
  2 nagyobb savanykás alma
  
  
  


• 
  
  
  fél-1 dl tej
  
  
  

A sütőt bekapcsoltam, megkértem szépen rá, hogy 190 fokra fűtse fel magát. A vajat megolvasztottam, hozzáadtam a cukrot és a tojásokat, kicsit összekevertem. Hozzáadtam az előzőleg összekevert liszt-sütőpor-fűszerek elegyet, majd a kis kockákra vágott almát és a tejet. Alaposan összekevertem, és az előzőleg telepapírkapszlizott muffinformába lapátoltam a tésztát. Betoltam a sütőbe. A minimuffinoknak 15, a nagyoknak 20 perc kellett a készenléthez.

Az index muffintopikjáról vadásztam a receptet 120 évvel ezelőtt, nem tudom, kié

Gesztenyeleves - VKF XX.

Megörültem nagyon a VKF kiírásnak (úristen, már a huszadik!), hiszen nagy leveses vagyok, vagyunk Valakivel. Ez azon is jól látszik, hogy a leves kategória abszolút a legtöbb receptet vonultatja fel a blogomban. Úgy gondoltam, hogy egy egyszerű, ámde nagyon finom, és a karácsony közeledtével aktuális recepttel veszek részt a fordulón. Ráadásul bababarát is, ha az előkészítés megvan, a leves mintegy 3 perc alatt összedobható.

Hozzávalók:

• 
  
  
  1 adag gesztenyemassza (az édesített, ízesített fajta)
  
  
  


• 
  
  
  3,5 dl (fél)édes fehérbor (esetünkben Tokaji Hárslevelű)
  
  
  


• 
  
  
  1 dl tejszín
  
  
  


• 
  
  
  redukció: fél fahéjrúd, 10 szem szegfűszeg, 1 szerecsendióvirág-darabka (eredetileg borókabogyó, de az nem volt itthon)
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál méz
  
  
  

A redukcióhoz a fahéjat, szegfűszeget és a szerecsendió-virágot 1,5 dl vízben felforraltam és 2 percig forrni is hagytam, majd visszahűtöttem. Hogy ne domináljon az alkohol, a bort is felforraltam és lehűtöttem. Aztán összesen annyit tettem, hogy mindent beleöntöttem / raktam / kanalaztam az aprítógépbe, és alaposan átturmixoltam. Utána a kész levest alaposan lehűtöttem, másnap tálaltam csak.

3 adag, a Gundel főzőtanfolyamán tanultam

Stifado

Nézegettem kicsi Vú blogját a héten, és megakadt a szemem egy recepten, sooook hagyma van benne és irgalmatlan jól néz ki a fotón. Megmutattam Valakinek is, és azt mondta, ilyet csinálhatnánk valamikor. Gyorsan eljött a valamikor, kivételesen képes voltam két (!) napra előre kitalálni, hogy mit együnk, még be is vásároltunk hozzá, elképesztő. Ugyan nem tudom, mi az a stifado, és melyik nép receptje, de majd kiguglizom és akkor jó lesz. Persze szokás szerint nem sikerült tartani az eredeti leírást, pl. nem volt itthon vörösbor és vörösborecet, és egy árva szóval sem említ semmiféle répát, de nekem az valahogy jól passzol a marhához, hát raktam bele. Szóval lehet, hogy a nép, akinek az étele ez a stifado, a haját tépné a lentiek láttán, evvan.

Hozzávalók:

• 
  
  
  60 dkg marhalábszár
  
  
  


• 
  
  
  40 dkg aprószemű vöröshagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 nagy szál répa
  
  
  


• 
  
  
  2,5 dl passzírozott paradicsom
  
  
  


• 
  
  
  3 evőkanál olaj
  
  
  


• 
  
  
  2 gerezd fokhagyma
  
  
  


• 
  
  
  1 babérlevél
  
  
  


• 
  
  
  só, bors
  
  
  


• 
  
  
  római kömény, őrölt szerecsendió, őrölt szegfűszeg
  
  
  


• 
  
  
  1 fahéjrúd
  
  
  


• 
  
  
  2 teáskanál balzsamecet
  
  
  


• 
  
  
  3 dl víz
  
  
  

A húst nagyjából megszabadítottam az inaktól, és kisebb kockákra vágtam, majd az olajon körbepirítottam, és kiszedtem a lábosból, itt sóztam és borsoztam. A visszamaradt olajon illatozásig hevítettem az átnyomott fokhagymát, a félbetört babérlevelet, szerecsendiót, szegfűszeget és a római köményt (ezt is őrölve kellett volna, nekem egész volt és nem küzdöttem az őröléssel, nem baj). Utána visszaraktam a húst, ráborítottam a paradicsompürét, a balzsamecetet és a vizet, és beledobtam a fahéjrudat. Kicsit még sóztam és borsoztam rajta, mert éltem a gyanúperrel, hogy amit az elején a húsra tettem, az édeskevés lesz. A ragut 1 órán át rotyogtattam alacsony hőmérsékleten, fedő alatt.

Közben letusoltam, összeraktam a szelektívet, megreggeliztem. Ja, ez nem jön ide :) Szóval közben a hagymákat megmostam, majd leöntöttem forrásban levő vízzel, ebben álltak kb. másfél percig, majd leöntöttem a vizet, és csak aztán pucoltam meg. Azt nem tudom, hogy ez mire jó, de a recept ezt írta. A hagymákat elnegyedeltem, a nagyobbat nyolcadoltam. A répát is megpucoltam, és kis kockákra vágtam.

Az egy óra leteltével a raguba küldtem a hagymát és a répát, még egy fél deci vizet öntöttem utána, és újabb 45 percig főztem, a végén fedő nélkül, hogy még sűrűbb szaftot kapjak. Sóba-vízbe krumplival ettük, és megnyaltuk mind a tíz ujjunkat.

5 adag, kicsi Vútól lestem az eredetit