Összeállt a menü a héten aztán. A leves és a főétel a receptversenyből származik, a desszert a múlt heti főzőiskolából. Az ebéd kútfőből :)
Ebédre lesz hagymaleves (sima hagymából) és mákos guba, vacsira fűszeres szilvakrémleves (gyerekbarátra alakítva), lazac leveles tésztában, borsmártással és csokiszuflé.
Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok!
Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! Nos, nem Váncza sütőporral készült, viszont az ő süteményeskönyvükből. Ki akartam végezni a kamraszekrény ősrégi maradványait (aszalt gyümölcsök, keserűcsoki), kerestem egy püspökkenyér-receptet. Elméletileg biztos ebből is van családi változat, meg tojásfehérjegyilkos, nekem most gyorsabb volt fellépni a galériára egy szakácskönyvért. És a klasszikus a segítségemre is sietett.
Hozzávalók:
A cukrot két egész tojással és két tojássárgájával 2-3 percig verettem a kézimixerrel. Fakanállal hozzákevertem a lisztet, a sütőport és a vaníliás cukrot. Belekevertem az aszalt gyümölcsöket, csokit és a diót, végül felvertem habnak a két tojásfehérjét, és óvatosan beleforgattam a masszába. Margarinnal kikent, kilisztezett őzgerincformába öntöttem, és 160 fokon jó sokáig (kb. 50 perc) sütöttem. Tűpróba, persze.
A Váncza-féle "A mi süteményeskönyvünk"-ből a recept alapja
Feltettem egy adag barilla minipennét főni. Főzési idő: 6 perc. Aztán megörültem, hogy a Mókamester szépen eljátszik a délelőtt szétszedett övem csatjával, és nekiálltam felesleges gyerekruhákat felpakolni a vonatkozó oldalra. Aztán főtt tészta illatot éreztem, alig 20 perc telt el. Hát nem lett al dente :))
Megint azt hittem, hogy feltaláltam a spanyol viaszt nemisbéka karácsonyi receptversenyére, hát tévedtem (tavaly a mákzserbónál gondoltam ugyanezt, azóta számtalan helyen láttam...).
Valami frissítő, nem klasszikus süteményen gondolkodtam, és egyszer csak beugrott, hogy kardamomos kávémousse lesz az (sosem hallottam még ilyesmiről ezelőtt, csak csokisat ettem). Erre kiguglizom, és kiderül, hogy ez egy tradicionális francia karácsonyi desszert. Sebaj, legalább nem nekem kellett kitalálnom az arányokat. Vagyis de, mert az eredeti recepthez képest húztam itt-ott. Baromi könnyű elkészíteni, a tavalyi feltételeknek is megfelel, hiszen akár előző este is el lehet készíteni, gyorsan megvan, és nem zserbó, nem beigli, nem mézes krémes. Viszont a kávé miatt nem gyerekbarát, de a gyerekek egyenek szaloncukrot :)) (enyém max. mandarint)
Hozzávalók:
A tejet a kardamommal feltettem melegedni, forrást követően lehalkítottam, és 10 percig főztem. Közben felolvasztottam a csokoládét egy bögrében a mikróban, és kimértem a barnacukrot és a neszkávét. Amikor a kardamomos tejnek lejárt az ideje, a fentieket egy tálba öntöttem és összekevertem. A zselatinlapokat egy lapostányérban vízbe áztattam, 5 percig úszkáltak. Közben a hideg tejszínből habot vertem, majd a kávés szószhoz szedtem át, és óvatosan összeforgattam. A zselatinlapokat előáztatásukat követően kihorgásztam a vízből, és a nagyobbik bádogbögrémben 4 evőkanál víz társaságában melegedésre ítéltem, hamar elolvadtak (max. 2 perc). Ekkor a kávés-tejszínes krémhez kevertem, és már szedtem is át a tálalásra szánt különböző formájú kis üvegpoharakba. 1 napot hűtöttem, mielőtt megkóstoltuk. Összesen 35 percet vett igénybe a fenti hadművelet, szerintem nem rossz, tekintve a kiváló eredményt :)
6 kis pohárkányi mousse lett belőle, az eredeti receptet a food24-en találtam
Joci az én apukám volt. És volt neki a kedvenc süteménye, az a bizonyos mézes tésztájú, csokibevonatos, kókuszos kocka. Ezért hát a családban Joci kedvencének hívtuk mindig is a sütit. Hetekkel ezelőtt eszembe jutott (halottak napja?), elkértem az ősi családi receptet anyámtól, modern nő lévén átküldte e-mailben (csatolt excel táblában :), bőbeszédűen annyit írt a levélbe még, hogy " Megy a recept. Anyád." Ezen csöppet röhögtem, aztán szereztem kókuszreszeléket, és neki is láttam. Nem utoljára, de a cukor mennyiségét azóta a felére csökkentettem a családi recepthez képest.
Hozzávalók a tésztához:
2 tojás
5 dkg margarin
3 evőkanál olvasztott méz
15 dkg cukor
40 dkg liszt (fele sima, fele rétes)
1 csomag sütőpor
2 dl tej
Hozzávalók a bevonathoz:
20 dkg vaj
25 dkg porcukor
2 dkg kakaó
5 evőkanál tej
2 evőkanál rum
kókuszreszelék
A margarint és a mézet egy bögrében jól összeolvasztottam a mikróban, majd egy mély tálba borítottam. Hozzáadtam a cukrot és a tojásokat, és fakanállal alaposan kikevertem. Belekevertem a sütőporos lisztet és a tejet, jó híg tésztát kaptam, csodálkoztam is, de működött. Kikentem margarinnal egy tepsit, kiliszteztem, és a tésztát belefolyattam, majd 170 fokos előmelegített sütőbe toltam, és jó fél órát sütöttem, tűpróbáig. Hagytam langyosra hűlni, utána borítottam ki és vágtam kockákra.
Közben elkészítettem a csokiszószt: a vajat egy kislábosba tettem, és felolvasztottam, hozzáolvasztottam a porcukrot és a kakaót is, és amikor már nem melegítettem tovább, belekevertem a rumot. Ebbe a szószba mártogattam a langyos tésztakockákat, utána a kókuszreszelékbe hempergettettem Valakivel :)
