Hátha nem élek hiába. Jó, nem vagyok egy Jamie Oliver, aki megkísérelte megreformálni a gyerekközétkeztetést hazájában. De legalább egy cikkecske alapját képezte a múltkori puffogós bejegyzésem a bölcsis menüről.
Szegény gyerek, a múltkor üres kenyeret kapott, amikor a többiek zsírosat ettek. Ebből (is) látszik, hogy mennyire nem értik, amit beszélek.
A kép a gumimacik blogból származik
Volt már nekem egy spenótos lasagne próbálkozásom, nem voltam maradéktalanul elégedett az eredménnyel. Ahogyeszikúgypuffad receptje viszont egyszerűnek és finomabbnak tűnt, hát nekiláttam. Még egyszerűsítettem is rajta, rétegezze egymással a spenótos-túrós réteget a besamellel, akinek két anyja van. Én nemes egyszerűséggel összekevertem a szószokat, így gyorsítva az ügymeneten.
Hozzávalók 6 adaghoz:
50 dkg fagyasztott spenót
25 dkg túró vagy ricotta
2 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
30 dkg lasagnetészta
10 dkg vaj
6 dkg liszt
6 dl tej
8 dkg reszelt parmezán
fél-1 dl tejszín
ízlés szerint további pár maréknyi reszelt sajt a tetejére
A spenótot kiolvasztottam. Kicsit átturmixoltam, majd belenyomtam a két fokhagymagerezdet és hozzákevertem a túrót is.
Utána elkészítettem a besamelmártást: egy közepes lábosban (ennek később lesz jelentősége) megolvasztottam a vajat. Alacsony húfokon hozzáadogattam a lisztet, lehetőség szerint folyamatosan keverve. Kicsit megfuttattam, majd belekevertem apránként felöntve a tejet is. Csomómentesre kell keverni habverővel, folyamatosan. Ment bele só, bors és bőven szerecsendió is. Lassan forrásba hoztam, és közben belekevertem már a parmezánt is. Amikor felforrt, haladéktalanul levettem a tűzhelyről. Ekkor belekevertem a kellően nagy lábosba a spenótos-túrós elegyet. Ezzel a szósz készen is volt.
A tepsi aljába öntöttem és szétkentem a tejszínt, aztán lelkezdtem rétegezni: a tejszín tetejére került a lasagnetészta, aztán a spenótos cucc, majd ezt megismételtem még vagy háromszor. A spenót került a tetejére, én még megszórtam egy kevés sajttal. 180 fokos sütőben aztán 30 perc alatt készre sütöttem.
Hozzávalók:
A rózsaborsot az aprítógéppel kicsit megtörettem, aztán összekevertem minden hozzávalót a hús kivételével, végül belepakoltam a húsokat, és jó 3 órát hagytam a hűtőben pácolódni. Jénai tálba pakoltam át a húsokat és a pác kb. felét ráöntöttem, 190 fokos sütőben úgy 50 perc alatt megsütöttem. A korábban megénekelt portugálos újkrumplival tálaltam.
3 adag, Lila Fügétől
Az úgy volt, hogy kaptam a mi nemisbékánktól egy portugál szakácskönyvet karácsonyra. Pontosabban, Tessa Kiros Piripiri * starfish c. remekét. Aztán ez a remek a polcon várta jobb sorát, de a legjobbkor nyitottam ki, egy mediterrán szakácskönyvet a nyárelőn elkezdeni forgatni, az jó ötlet. Sounds like a plan :) Gyorsan átugrottam a nagyon herkentyűs részeket, és megakadt a szemem egy köreten. Valahol el kell ugye kezdeni. A könyv pedig imádnivaló, a szerkesztése, a szófordulatai, és a képek...
Hozzávalók:
A krumplit alaposan megmostam, a nagyokat negyedeltem, a kisebbeket feleztem. Egy nagyobb tepsi aljára csipegettem a vajat, aztán szétterítettem a krumplit és a félkarikázott hagymát, a tetejére kanalaztam a bort és az olívát, sóztam, borsoztam, kicsit átforgattam, mellé tettem a babérlevelet. Alufóliával lefedtem, és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam jó fél órára.
Közben a paradicsomokat keresztirányban bemetszettem, majd forró vízbe áztattam, és lehúztam a héjukat, aztán kockáztam. A fél óra elteltével a tepsiről levettem az alufóliát, hozzáadtam a paradicsomot, ismét sóztam, borsoztam, és újabb 25 percre a sütőbe tettem, már fólia nélkül. A végén további 5 percig grilleztem a tetejét, aztán késznek nyilvánítottam.
Szerintem langyosan a legfinomabb. És a portugálok sikítanának, de langyosan, pár kanál tejföllel a tetején, az már krumplisalátának is kiváló, de még mennyire. Mi amúgy a szilvalekváros pácos husihoz ettük, aminek a receptje coming soon.
Tessa Kiros könyvéből
Vannak ilyen kattanásaim. Egy időben kicsivúból főztem, most meg épp Lila Fügéből. Ez is hetekkel ezelőtt készült amúgy, még azért benne vagyunk a spárgaszezonban, tán nem késő.
Hozzávalók a húshozs
Hozzávalók a borsmártáshoz:
A hússzeleteket megmostam, megszárítottam és enyhén kiklopfoltam. Belső oldalukon kicsit sóztam, borsoztam, egyébiránt 1-2 szelet baconra fektettem. A megmosott, végétől megfosztott zöldspárgákat négyesével a hússzeletekre fektettem, majd az egészet feltekercseltem, és 2-2 fogpiszkálóval összetűztem. Egy serpenyőben magas lángon körbepirítottam a tekercseket, majd egy vékonyan kiolajozott jénaiba fektettem, és alufólia alatt 180 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem.
Közben elkészült a borsmártás is: Száraz serpenyőben kissé átpirítottam a rózsaborsot, aztán felöntöttem a tejszínnel és a fügeecettel, sóztam, rottyantottam, elzártam. Főtt-sült krumplival tálaltam. A fügeecetről még majd mesélek, egy igazi amerikai álom típusú helyről szereztük a nászúton.
3 adag, a hústekercsek Lila Fügétől
Kissé el vagyok maradva a postolással. Ez abból is lászik, hogy a sonkás kockám egyikdőben született nagyjából nemisbéka sonkalé levesével (csak mert egy húron pendülünk). Merthogy volt a mélyhűtőben még a húsvéti tarja maradékából egy picinyke (na jó, úgy a harmada), és eszembe jutott a klasszikus sonkás kocka.
Hozzávalók:
A tésztát kifőztem. Közben megcsináltam a sonkás cuccot: a tojássárgákat elkevertem a vajjal, tejföllel, darált sonkával és a tojásfehérje habjával. Ráöntöttem tésztára, óvatosan összekevertem, és egy vékonyan kiolajozott, zsemlemorzsával megszórt méretes jénaiba tettem. 200 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.
4 személyes adag, Horváth Ilonától okosodtam
A nutellával kezdődött. Pedig én szeretem, kiskanállal. De nem találtuk úgy családilag, hogy az alig 1,5 éves Mókamikinek nutellás kenyeret kellene enni. És akkor elkezdtem kutatni, hogy ki állítja össze a bölcsis menüt, mi alapján (és meri-e tagadni).
Az első kísérletem (a bölcsődevezető tanácsára) az volt, hogy felhívtam a főbölcsit, és telefonon kedélyesen elbeszélgettem valakivel. Ők köszönték a jelzést, nyugtattak, hogy természetesen nyomon követik a WHO ajánlásokat, csak hát az ő fejükben az van, hogy a bölcsis gyerek legalább 2 éves. Tán mondjuk meg lehetne nézni a statisztikát, a mi csoportunkban 2-3 gyerek is kezdett alig 1 évesen. Nutellát nekik, hogyne.
Na de a menü nem változott. Akkor aztán kiderült, hogy csak van egy élelmezési vezető a bölcsiben lokálisan is. Egy reggel bekéredzkedtem hozzá. És jöttek a döbbenetek, egymás után, tömött sorban.
Miért kell a nutella? Mert kell nekik olajos mag. És nem akarnak direktben diót-mogyorót adni (még megfulladnának). Ezért aztán sütnek diós sütit és kennek nutellát időnként. Mondom, csókolom, allergizál, WHO nem ajánlja. Válasz: nekik megvan az előírás, hogy miből mennyit milyen gyakran, és azért. Rendelet írja elő! De ha az én gyerekem mogyoróallergiás, kérjek neki ilyenkor vajas kenyeret (ami nem vajas, hanem delmás, rámás, flórás, sebaj). Nem és nem értette, hogy nem egyéni magallergiáról beszélünk, hanem arról, hogy a WHO nem ajánlja, a védőnő kiemelten felhívta a figyelmemet rá, és nemcsak az én gyerekemnek nem kell, de a többi 119-nek se. Mellesleg megnéztem a hivatkozott rendeletet, az nem ír elő, hanem ajánlást tesz. Nem ugyanaz, én már csak tudom.
OK, ugorjunk. Miért kell a zsíros kenyér? Válasz 1: mert a D vitamin (állati) zsírban oldódik. Aláírom, de oldódhatna másban is, mondjuk vajban. 2: az oviban és az iskolában nagyon sok zsíros kenyeret kapnak majd, meg kell szokniuk az ízét. Nyilván ezért kell hetente készer kapniuk, a megszokás végett, 1-1,5 évesen már. Nyilván.
És mi a helyzet a felvágottakkal, efélékkel? Ó, hát az csak heti egyszer van, mondja az Élelmezési Vezető Asszony. Párizsi tényleg csak egyszer. Mellette meg felbukkan a turista szalámi, a virsli, a májkrém, összességében szerintem többször, mint heti 5. (a menüből nem kapok másolatot minden héten, hiába kértem, lehet, elkezdek fotózni vagy lopni) És a bónusz válasz: arról igazán nem ő tehet, hogy a gyártó mit rak a felvágottba. Nem? És arról ki tehet, hogy mit szerzel be? Értem én, hogy az anyagiak, de akkor legalább hivatkozzon arra.
És akkor elfajulnak a dolgok. Hogy én otthon azzal etetem a gyerekem, amivel akarom, de biztos egysíkúan eszik. Hogy nem ehet mindig körözöttet. Hogy az ő feladatuk az, hogy változatosan egyen a gyerek (válozatos szarokat). Hogy ő gyakorló nagymama (konkrétan ki nem szarja le?).
Nem jutottam tehát semmire. Sajnos. Nem akarok pedig nagyon biokaját meg firlefrancokat, de ez egy vicc. Tényleg.
