Az nem járja, hogy akinek nemigen fér a diétájába a krumpli (csak megszorításokkal, heti egyszer sült krumpli vagy steak burgonya formájában, köszi), az ne ehessen többet szilvás gombócot. Vagy barackos gombócot. Vagy, adott esetben, epres gombócot. Szerencsére nem járok egyedül ebben a nemkrumplis cipőben, így mások is kísérletezgetnek, nekem már csak kipróbálni kellett gombócolást. A tésztája ráadásul túróalapú, azaz még fehérje is van benne, egy fokkal jobb is, mint anélkül. Egy zöldséges, vaskos leves után kiváló második fogásnak, persze desszertnek is lehet fogyasztani. Számolva, hahaha :)
Hozzávalók a tésztához:
25 dkg túró
1 tojás
5 dkg vaj
14 dkg teljes kiőrlésű liszt vagy 10 dkg tk liszt és 4 dkg fehérliszt
3 dkg eritrit
A töltelékhez:
felezett eper
fahéjas eritritpor (nem kell megvenni hiperdrágán, le lehet porítani az aprítógépben vagy a kávédarálóban az eritritet)
fahéjas eritritpor (nem kell megvenni hiperdrágán, le lehet porítani az aprítógépben vagy a kávédarálóban az eritritet)
A morzsához:
5 dkg vaj
10 dkg teljes kiőrlésű zsemlemorzsa (ezt is lehet házilag készíteni)
A túrót összekevertem a tojással, puha vajjal, a liszttel és az eritrittel. Puha, de kézre már nem ragadó masszát kell kapni. Az epret mostam, csumáztam feleztem, a fahéjas eritritet elkészítettem. Nagy lábos vizet odatettem forrni. Kinyújtottam a tésztát kb 4 mm-es vastagságúra, négyzetekre vágtam, majd a felezett epret a fahéjas eritritbe mártva belecsomagoltam a tésztadarabokba, gombócot formálva. Enyhén lisztezett tálcán várták a forró fürdőt:)
10 dkg teljes kiőrlésű zsemlemorzsa (ezt is lehet házilag készíteni)
A túrót összekevertem a tojással, puha vajjal, a liszttel és az eritrittel. Puha, de kézre már nem ragadó masszát kell kapni. Az epret mostam, csumáztam feleztem, a fahéjas eritritet elkészítettem. Nagy lábos vizet odatettem forrni. Kinyújtottam a tésztát kb 4 mm-es vastagságúra, négyzetekre vágtam, majd a felezett epret a fahéjas eritritbe mártva belecsomagoltam a tésztadarabokba, gombócot formálva. Enyhén lisztezett tálcán várták a forró fürdőt:)
Amikor a víz felforrt, óvatosan beleengedtem a gombócok felét, majd szintén óvatosan megkavartam, hogy ne ragadjanak le az aljára. Amíg megfőtt az első adag gombóc, felolvasztottam a vajat egy nagyobb serpenyőben, és gyorsan megpirítottam benne a tk morzsát. Én épp csak aranybarnára szoktam pirítani, nem szeretem, ha túlságosan odakap. A gombócokat szűrőlapáttal kihorgásztam a vízből, a morzsába forgattam, aztán megismételtem ugyanezt a második adaggal. A maradék fahéjas eritrittel fogyasztottuk, az a jó benne, hogy nem kell mértéket tartani, mert sem nem hizlal, se nem nyomja fel a vércukrot. Ez az eritritre érvényes, a gombócra sajnos nem...
Áfonya mámora barackos gombócát adaptáltam a túrómennyiségemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése