Vagy császármorzsa zabpehelyből, ha a zabsmarni kimondásával gondjaink lennének. Hát na, ez egy annyira kiváló alternatíva a klasszikusra, hogy kár is belénk a hagyományos. Ezt én most sima (laktózmentes) tejjel készítettem, de lehet cukormentes növényi tejjel vagy vízzel higított tejszínnel is készíteni, úgy még diétásabb / inzulinrezisztenciabarátabb verziót kapunk. Az egészhez leginkábbis türelem kell, mint a sima smarnihoz is, eltart egy ideig, míg szépen átsül és szétesik a massza.
Hozzávalók 4 adaghoz:
A zabpelyhet az aprítógépben néhány másodpercre megpörgettem, hogy kisebbek legyenek a darabkák, de nem kell lisztesíteni. Hozzákevertem a tejet és a tojásokat, majd otthagytam egy jó félóra-órára ázogatni a masszát.
A vajat megolvasztottam a legnagyobb serpenyőmben. Ráöntöttem a tésztát és közepes tűzön sütögetni kezdtem. Amikor elkezdett sülni, igyekeztem megfordítani a masszát kisebb darabokban, majd szinte folyamatosan kevergetve, széthúzogatva két fakanállal, morzsa állagúra sütöttem-pirítottam. A család kapott rá 2-3 evőkanálnyi cukrot még tálalás előtt, az enyém natúr maradt. Házi baracklekvárral / porcukorral megszórva boldogan megettük.
Ha gluténmentes zabpehelyből készíted, még gluténmentes is. Dupla nyereség annak, akinek fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése